Spéder Zoltánon átgyalogolt a parlament, az adóhatóság meg a közpénzen vett televíziós zsoldoshadsereg anélkül, hogy az érintett szólt volna néhány keresetlen szót, mint Simicska Lajos. Orbán megmutatta, hogy elveheti, amit eddig megszerezni engedett. Nem mellesleg a média-tulajdonviszonyok újabb átrendezése is napirendre kerül. Spéder talán abban reménykedik, hogy ha késve is, de igazodik, akkor száműzetése csak időleges lesz.
A miniszterelnök már hónapokkal korábban rosszallta, hogy Spéder kihagyta az államot az FHB tőkeemeléséből. Júniusban pedig úgy vélte, gesztust tehet a takarékszövetkezetek kapcsán Spéderrel szemben Demján Sándornak. Vagy úgy tehet, mintha gesztust tenne, mert Demján ettől nem kapja vissza a korábbi befolyását a takarékszövetkezeti szektorban. Spéder egyensúlyának kibillentése Csányi Sándornak sincs ellenére. Orbán és Csányi továbbszövik a kölcsönös alkuk sűrű szálait.
Talán a Simicska-háború tanulsága, hogy Spéderrel szemben nyilvános karakterkivégzést rendez a kormányoldal. Világos az üzenet: így járhat, aki elengedi a füle mellett a Gazda füttyszavát. A képernyős autodaféhoz megvan az infrastruktúra, a rég beszántott állami média mellett beindult a Habony–Vajna-féle gépezet, ami készen áll arra, hogy két háromfejű birkás hír között bárkit kicsináljon. A lejáratásgyár menedzserei tudják, mit cselekszenek. Tevőlegesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a magyarországi közéleti viszonyok orosz és török módra alakuljanak át.
