A jó politikus egyben véleményvezér. Nem fogadja el passzívan a többségi akaratot, nem ahhoz illeszti a politikáját, hanem próbálja alakítani a közvéleményt. Természetesen nem mindegy, hogy saját önös érdekeihez akarja hozzáidomítani az istenadta népet, vagy a közjóhoz vezető legrövidebb utat próbálja minél több embernek megmutatni. Mindkét verziót lehet mesteri fokon űzni, ám morális elismerés csak az utóbbiért jár.
Lehet, hogy Angela Merkel kudarcot vall, és hosszabb távon nem tudja meggyőzni a németeket a befogadó kultúra üdvözítő voltáról. Az evangélikus lelkész lánya azonban legalább megpróbálta, ami a végső sikertől vagy kudarctól függetlenül mindenképpen elismerést érdemel. Ez volt az erkölcsös választás. Lehet naivnak, felelőtlennek, hibásnak tartani, de tisztességtelennek nem. Ha ebbe bukik bele, mindenki tudni fogja, hogy jó ügyben vesztett. Ha már bukni kell, nem mindegy.
Pontosan a fenti bekezdés fordítottja igaz Orbán Viktorra, aki meglátta és eddig mesterien használta ki a menekültválságban rejlő lehetőséget. Ha az október 2-i népszavazás az ő nagy politikai győzelmét hozza, akkor elmondható, hogy érti a néplelket és tudja, hogyan csalhatja elő belőle a legrosszabbat. Csak az nem mondható el, hogy ez tisztességes lenne. A migránsveszedelemmel a legélesebben riogatók pontosan tudják, hogy a gyűlölet oldalára álltak. Ha mást nem is, legalább a háború elől menekülő többgyermekes családokat fenntartás nélkül be kellene fogadnia Magyarországnak.
