Politikai tanítómestere, Helmut Kohl köztudottan szerette „kiülni" a problémákat. A sokszor már kínos kivárással ellentétben Angela Merkel az „apró lépésekben" hitt. Előfordult persze, hogy hirtelen olyat tett, amit senki sem gondolt róla. Így volt ez 2011-ben, amikor a fukusimai atomerőműben bekövetkezett katasztrófa után sec-perc úgy döntött, hogy Németország kiszáll a nukleáris energiából. Merkel fizikus, ez is befolyásolhatta a döntésében.
Tavaly nyáron is az érzelmei vezérelték, amikor a menekültválság eseményeinek drámai láncolata nyomán szélesre tárta a kaput a szír menekülők előtt. Azt hirdette, hogy Németország, ez a gazdag liberális demokrácia megbirkózik néhány százezer ember befogadásával. Lett belőlük – eddig – több mint egymillió, jött a szörnyűséges kölni szilveszter éjszaka, s a közhangulat jócskán megváltozott a szövetségi köztársaságban.
Merkel megpróbált hű maradni az elveihez, de reálpolitikusként manőverezni kényszerült. Apró lépésekkel keményített álláspontján. Mindez nem segített, sorra koptak ki mellőle a szövetségesei. Legutóbb az osztrák kancellár döfte a hátába a tőrt azzal a deklarált szándékkal, hogy a balkáni menekültútvonalat végérvényesen le kell zárni. S bár a görög–macedón határon ugyanaz zajlik le, mint a tavaly a szerb–magyaron, hiába könyörögnek az embertelen körülmények között összezsúfolódott menekültek „Merkel mama" közbelépéséért, nincs válasz.
