Tíz év és Maróthy László, a tudománypolitikai bizottság elnöke kellett ahhoz, hogy az autonóm, a kormánytól szakmailag független intézmény – az első reformintézkedések során – beépüljön a magyar kormány tudománypolitikai irányító rendszerébe. Nem volt egyszerű ez a folyamat, mert évtizedes beidegződéseken kellett változtatni, feloldani a merev szakmai, igazgatási hierarchiát, célul tűzni és biztosítani, hogy a tehetség, a tudás kapjon prioritást a kutatási források elosztása során, hogy a kezdő, jelentős publikációval még nem rendelkező tehetségek alkotási lehetőségei kiszélesedjenek, tudóssá válásuk felgyorsuljon. Tehát: hogy ne csak a korábbi teljesítmények, az elért pozíció, hanem a képesség, a tehetség, a potenciális teljesítmény is számítson.
Számos vita, konfrontáció kísérte az OTKA elfogadtatását, a forráshoz jutás új rendszerének kialakítását. Hallatlan nagy munkát végzett ebben Láng István, az Akadémia akkori főtitkára. Igaz, hogy nem sikerült az OTKA függetlenségét fokozni azzal, hogy az Akadémiától az Országgyűléshez kerüljön a felügyelete. Az Alapból „csak” Alapprogram lett. Évente hozzá lehetett nyúlni a forrásaihoz, a teljes, a távlatos kiszámíthatóság nem valósult meg az ideális módon. De nagyon közel volt ahhoz. Önálló volt!
Sokak – Láng István, Andorka Rudolf és számos kiváló tudós – érdeme, hogy a pályázatok értékelése objektív, a finanszírozás átlátható volt, a tehetség kibontakozása nagyobb esélyt kapott. Az OTKA-t – nem utolsósorban azért, mert az elbírálásba külföldi kutatók széles körét vonták be – egyértelmű és sokak által irigyelt nemzetközi elismerés övezi-övezte.
Mindez január elsejével a múlté lesz. Az Orbán-kormány az OTKA sírját már megásta. A temetésre még várni kell.
Az Országgyűlés előtt levő javaslat egyértelművé teszi: az OTKA lényege idegen a Fidesz-rezsimtől. Valós (nem paravánként használt) értékeket testesít meg. A függetlenség, az átláthatóság, a tudás, az innováció, az autonómia, az alkotói szabadság: a tudomány számára mind valós tartalmú fogalmak. Az Orbán-kormány Nemzeti Együttműködési Rendszerébe viszont ezek a fogalmak nem illeszkednek. A munkaalapú társadalomtól idegenek ezek a kategóriák. Ezért az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramnak meg kell szűnnie. Halálra ítéltetett.
A T/1768. számú törvényjavaslat preambuluma tudásalapú társadalmat, innováción alapuló gazdaságot vizionál. Brüsszel szájíze szerint. De az ezt követő 52 paragrafus a munkaalapú társadalom értékeit testesíti meg. Az Akadémia szerepe marginális lesz, az Akadémia intézeteinek finanszírozása egyre inkább a létrehozandó mamut Hivatal, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökétől fog függeni.
Kérdés, hogy a Széchenyi alapította Magyar Tudományos Akadémia függetlensége ilyen feltételek mellett mennyire lesz valóságos, nemzetközileg is hiteles? A tudományos világ emelje fel szavát! Talán még vannak a Fidesz által megosztott világunk túloldalán is olyanok, akiknek ez már elfogadhatatlan. Emeljék fel szavukat azok a tudósok, kutatók, oktatók, doktoranduszok, egyetemisták, akik számára a kutatás szabadsága szent! Akik a politikát nem kívánják a tudományos műhelyek világába beengedni. Akik meg akarják őrizni, védeni a magyar tudományról kialakult magas szintű nemzetközi elismerést, megbecsülést.
A szerző a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács egykori elnöke.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
