galéria megtekintése

Mennyire kell?

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 12. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

Létezik egy uralkodó felfogás a magyar jobboldalon – de talán az egész magyar közvéleményben – arról, hogy „mi a baj” a cigányokkal. Röviden összefoglalva: az, hogy nem tanulnak, nem dolgoznak, nem illeszkednek be. Mondván, ha tanulnának, dolgoznának, beilleszkednének, akkor a többségnek már nem lenne semmi problémája velük.

Azt várjuk, hogy cáfoljanak rá az előítéleteinkre? (Gyöngyöspata, 2011 áprilisában)
Azt várjuk, hogy cáfoljanak rá az előítéleteinkre? (Gyöngyöspata, 2011 áprilisában)
Kurucz Árpád

Amikor például karácsony táján körbejárta a hír a sajtót, hogy a Baranya megyei Cserdi cigány lakói egy tonna saját termesztésű zöldséget hoztak budapesti nélkülözőknek, csak úgy áradt a szeretet honfitársainkból, akik egymás vállát veregetve magyarázták: ilyen cigányokra van nekünk szükségünk. „Nem is lenne cigánykérdés, ha így viselkednének mindig!” – rögzítette egy jellemző hozzászólás a jobbra nyitott hírportál cikkének komment folyamában, és magát a hírt megszámlálhatatlan mennyiségű lájk üdvözölte a Jobbik- és a Fidesz-tábor közé pozícionálható olvasóktól.

 

Ez olyan szép, hogy akár igaz is lehetne: nekünk, magyaroknak semmi bajunk a velünk élő kisebbségekkel, ha tanulnak, dolgoznak és beilleszkednek. De mi (volt) a gond akkor a magyarországi zsidókkal, Európa legasszimiláltabb zsidó közösségével? Merthogy – a vonatkozó évtizedek irodalmi és történeti forrásai szerint is – a tanulással, a munkával és a beilleszkedéssel biztos nem volt baj. A tanulással annyira nem, hogy törvényekkel kellett kijjebb szorítani őket az egyetemekről, a munkával kapcsolatban pedig talán elegendő azt felidézni: az előző századfordulón Budapest orvosainak közel a fele zsidó volt, és még a legbőszebb antiszemiták sem állították, hogy a zsidók nem dolgoznak, inkább az volt a kifogás ellenük, hogy bizonyos szakmákban túl sokan.

Talán érdemes lenne föltenni a kérdést az elfogadáshoz a tanulást, a munkát és a beilleszkedést feltételül szabó polgároknak: pontosan mit kellene tanulniuk és dolgozniuk, illetve mennyire kellene beilleszkedniük a cigányoknak ahhoz, hogy már biztosan problémamentesek legyenek? Elegendő-e, ha elvégzik a nyolc általánost, és utána napszámosnak állnak, vagy szerezzenek inkább érettségit, diplomát? Garantáltan szeretni fogjuk majd a cigány szobafestőt, autószerelőt, ügyvédet vagy informatikust, akkor is, ha előlünk vagy a gyerekünk elől foglalja el az állást (netán a helyet a gimnáziumban vagy az egyetemen)? És mennyire kell asszimilálódniuk? Elég lesz, ha mindennap fürdenek, és nem hangoskodnak a buszon, vagy azért inkább a bőrük is legyen fehér?

„A legtöbb magyar nem vágyik ezzel kapcsolatban másra, mint hogy végre rácáfoljanak az előítéleteire a cigányok. Mert nem zsigeri rasszizmusról van szó.” (Idézet ugyanonnan.) Mi sem állítjuk az ellenkezőjét, mert jó hinni, hogy nem, tényleg nem arról van szó, és mert a cserdi példa is meg a fogadtatása is valóban felemelő volt. Csak kérdezzük: valóban így gondolkodik a legtöbbünk?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.