Magyarország a „népvándorlás” tranzitállamainak egyike. Ebből következik, hogy nem tudunk begubózni, a drótkerítésekből szőtt illúziók szétfoszlanak. Nem tudunk kitérni a kihívás elől. Nem tudjuk „határvadász” erőszakszervezetekkel, zárt kényszertáborokkal elszeparálni magunkat a világtól. Nem tudjuk jogalkotási rögtönzésekkel, önkénnyel, elvadult militarizálással, a helyzet kriminalizálásával kezelni sem a külső, sem a belső folyamatokat.
A magyar kormány csak hatalmi önérdeke horizontjáig látja és láttatja a növekvő problémahalmazt. A magyar társadalom jogos biztonságigényével visszaélve a kormány módszeresen összemossa a migrációt, a menekülthullámot és a terrorizmust, az idegenellenesség felkorbácsolásával fedi el a magyar társadalom feszítő belső problémáit. Milliárdos manipulációs kampányokkal próbálja rákényszeríteni a magyar társadalomra azt, amit „magyar álláspontként” jelenít meg. Szervilis, élősködő kiszolgálóinak segítségével, a lakájmédia manipulációs rendszerével hergeli az embereket, ködösíti a valóságot, militarizálja a társadalmat. Bennünket is közvetlenül fenyegető terrorveszéllyel riogat, naponta új ötletekkel hevíti a közhangulatot. Ördögi manipuláció.
A migránsügy folyamatos túladagolásával terelik el a figyelmet legsúlyosabb bajainkról, egyebek mellett a közbűnökről, a hatalmi elit történelmileg példátlan mértékű vagyonosodásáról, kolosszális és arcátlan gazemberkedéseiről, a Vajna–Mészáros–Garancsi–Csányi–Matolcsy-félék garázdálkodásáról, a milliárdos adócsalásokról, az új és újabb mutyikról, korrupciókról, a képtelenebbnél képtelenebb centralizációs akciókról, a magyar egészségügy teljesítménykalodáiról, a várakoztatási listákról, a kórházak újratermelődő adósságairól, az egészségügyi alap- és szakellátás válságáról, orvosi szakterületek elnéptelenedéséről, az oktatásügy központosított szétzüllesztéséről, a nélkülöző munkanélküliek kényszerközmunkáiról, a szegények millióinak nyomorúságáról.
