galéria megtekintése

Mélypont

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 21. számában
jelent meg.


Lencsés Károly
Népszabadság

A jó választási rendszer „olyan biztosan működik, mint az automata gépek. Ha az egyik nyíláson sok pénzt dobsz be, a másik nyíláson sok mameluk jön ki” – írta a XIX. század végén Mikszáth Kálmán. Mintha mi sem változott volna azóta. A módszerek finomodtak, s immár komoly apparátus dolgozott azon, miként kell a választási szabályokat úgy alakítani, hogy a Fidesz csökkenő támogatottság mellett is megszerezze a kétharmadot.

De azért az automatába is bedobáltak jó sok pénzt. Vagy még azt sem, csak az automata kifosztásával fenyegettek. Ehhez a 2013 végén kormányzati csodafegyverként bevetett közmunkát használták eszközül. Ez a program ezúttal kitartott a tavaly tavaszi parlamenti választásig és tovább. A százmilliárdos befektetésnek meg is lett az eredménye, hiszen a kormányoldal tarolt azokban a hátrányos helyzetű kistérségekben, amelyekben jószerével a közfoglalkoztatás jelenti az egyedüli megélhetési lehetőséget.

Az Átlátszó, a K-Monitor, a Political Capital és a Transparency International Magyarország elemzése szerint e helyeken a Fidesz néhol kilencven százalékot ért el, s könnyen lehet, hogy így a kétszázezernyi közmunkáson múlott maga a szűk kétharmad is. A közfoglalkoztatás erős ütőkártyának bizonyult az őszi önkormányzati választáson is – derül ki a négy szervezet közös tanulmányából. Nem egy helyen tapasztalták, hogy a további közmunka, illetve a lakhatási támogatás, a rendkívüli segély ígéretével befolyásolták a legkiszolgáltatottabbakat, köztük a nagyrészt mélyszegénységben élő romákat.

 

Miután egy-egy leszakadt településen szinte mindenről a polgármester dönt, ő egy egész falut is könnyen sakkban tart. Különösen akkor, ha egyértelművé teszi, hogy aki nem jól szavaz, nem számíthat semmi jóra. Ez ráadásul nem puszta fenyegetés volt, mert a renitenseket néhol tényleg kivették a közmunkából. Amit minősíteni is nehéz, hiszen ezek az emberek a végsőkig rászorulnak erre a jövedelemre. Ehhez képest a mikszáthi modell már-már szalonképes.

Ha egy polgármester fizetett a voksokért, vagy kisebb-nagyobb ajándékokkal, élelmiszercsomaggal befolyásolta a választóit, az sem tisztességes, de még mindig sokkal jobb, mint ez az aljas zsarolás, ami korábban szinte elképzelhetetlen mélypontra juttatta a helyi politikát. Az egészben a legszomorúbb az, hogy a kistelepülések félfeudális viszonyai miatt a polgármesterek – és néha a kisebbségi önkormányzati vezetők – nyugodtan élhetnek efféle eszközökkel.

Úgysem lesz semmi baj, hiszen a helyiek – amint azt az Átlátszó munkatársai személyesen is tapasztalták – általában hallgatnak. És némi kegyelemkenyér fejében tűrnek mindent, miközben az urak Jókai Mór kormánypárti képviselő szellemében intézik dolgaikat. Az író (politikusként) az 1880-as években a választási csalás miatt tiltakozó ellenzékre tett megjegyzése szerint: „Ugyan, ne izéljetek már! Hát itattunk mi is, itattatok ti is. Azzal quitt!”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.