Mélyen tisztelt PÖCS!

A PÖCS hitvallásának szellemében jelenteném továbbá, hogy sem Szabó Rezső torna-, sem Gál Béla fizikatanár nem ismeri elég alaposan Nemzeti alaptantervünk passzusait. Múltkoriban teszteltem a tudásukat, s idéztem az alapelveket, amelyeket jómagam természetesen behatóan tanulmányoztam, s szinte szó szerint megjegyeztem. Néhány kötőszónál még olykor elakadok, s önkritikusan bevallom, hogy időnként felcserélem a mondatrészeket, de törekszem a szöveg szó szerinti beemelésére, s ha kell, ennek érdekében akár az éjszakáimat is beáldozom. Nos, mikor e két kollégának arról beszéltem, hogy feladatunk „a cselekvő elkötelezettségre nevelés az igazság és az igazságosság, a jó és a szép iránt”, s fejlesztenünk kell a „harmonikus személyiség kibontakoztatásához szükséges szellemi, érzelmi, erkölcsi, társas és testi képességeket”, egymásra néztek, s azt felelték, inkább elmennének most kávézni. Rövid a szünet, és még rá is szeretnének gyújtani a hátsó udvarban, a körtefa alatt – mondták.

Az a gyanúm, e kartársak még csak bele se pillantottak a Nemzeti alaptantervbe. Lám, ilyenekre vannak bízva fiaink és lányaink, akiket hazafiságra, kitartásra kellene nevelnünk! Tartok tőle, hogy dokumentációik és beszámolóik is áttekinthetetlenek, s ezzel is szembemennek önértékelési csoportunk létrehívásának egyik alaptézisével. Tudom, jelentenem kellene azt is, örömmel tanítanak-e a kollégák. Bevallom, e tekintetben teli vagyok kételyekkel. A tanáriban már nem olyan felhőtlen a légkör, mint korábban. Megjegyzem, én ezt helyeslem, minek viccelődni, csacsogni a szünetben, s annak se vagyok híve, hogy valaki szülinapi süteménnyel kínálgassa a többieket. Iskola ez, nem cukrászda.

De az őszinte kibeszélés és építő kritika helyett inkább mindenki hallgat, magába mélyed, nem beszél. Érdeklődő kérdéseimet udvariasan hárítják, tartalmas megfogalmazásaimra sematikus mondatokkal válaszolnak. Úgy érzem, kezdenek kerülni engem, aki tele vagyok jó szándékkal.

Félek, nem értették meg a PÖCS lényegét.