Sejtem, hogy Kiss László akkor vívta ki maga ellen a korábbinál is súlyosabb ítéletet, amikor szövetségi kapitányként Hosszú Katinka sajtótájékoztatóján beléfojtották a szót. Ott és akkor már Gyárfás Tamás ellen vonultak a testvéri tankok, de még nem lehetett tisztán kivenni robajukat. Azért az érdekes, hogy miközben az ultramodern gigauszoda szerkezeti elemeit emelik a helyükre, akkor veszik elő a lázadók a régóta lepusztuló „Csaszi” minősíthetetlen állapotát, s mindent akkurátusan rápakolnak, amiért szerintük az úszóelnök felelhet, a technikai és edzésmódszertani hiányosságoktól a kiosztott támogatásokig – közben pedig jobbkezét államtitkári rangba emelik.
Vannak helyzetek, amelyekben jóval a vétkek elkövetése után kell igazán bűnhődni, akkor, amikor már senki sem számít rá. Kiss ügyét a széles belső kör jól ismerte, Gyárfás Tamás negatív tulajdonságai rendre témát adtak kritikusainak. A volt szövetségi kapitány morálisan soha le nem írható bűne ellenére a csillagokig emelkedett, Gyárfás azzal, hogy részben az új rezsim által kényszerítve, részben új esélyeire koncentrálva otthagyta az üzleti és a médiaéletet az úszósport kedvéért, sikert sikerre halmozott, s az addig őt megvető hatalom kegyeltje lett. Az elnök a sportért élő-haló kormányfő elé hozta „aranyosait”, továbbá nemzetközi rendezvények egész sorát, az úszóvilág korifeusait. A szövetség hosszú évek küzdelme után megszerezte a margitszigeti ingatlant, és dúskált szponzorai pénzében.
Tiszta égbolt, napsütés.
