Fent az erősebb erejét kihasználva úgy alakítja a szabályokat, azaz hajt végre egyoldalú szerződésmódosításokat, hogy az neki a lehető legkedvezőbb, a másiknak pedig a legkedvezőtlenebb legyen.
A zsákmánynak kinézett területek erőszakos bekebelezése, a közpénzek minden korábbinál pofátlanabb, már nem is leplezett osztogatása, a másként gondolkodók, a kritika módszeres ellehetetlenítése közepette tűzi zászlajára a kormányfő a fair jelszót.
Orbán azt reméli, hogy most eljön az a korszak, amikor az emberek végre úgy érzik, hogy nem mindig az erősebbnek van igaza. Mi is ezt reméljük. Csakhogy nap nap után látjuk azt, hogy hiába áll a gyengébb oldalán az igazság vagy akár a törvény is, a hatalom minden eszközzel érvényre akarja juttatni az akaratát. Bírók és alkotmánybírók döntése előtt akkor hajol meg, ha az őt igazolja, minden más esetben elsöpri az útjában álló akadályt.
A devizahitel-szerződések ügyében a bíróság tett igazságot, nem a kormány, és így is van rendjén. A kormánynak és a parlamentnek az (lenne) a dolga, hogy az így előállt helyzetben a szerződés két oldalán állóknak és a devizahitelek gazdasági hatását csak kívülállóként elszenvedőknek egyaránt fair törvényt hozzon.
A fair bankokkal egyszerre beköszönthetne a fair állam és fair kormány korszaka is.
