Sütő Kálmán budapesti hajléktalan nem csak a képviselői irodaház és a Parlament környékén árulta szellemes és kormányellenes szlogenekkel a hajléktalanok újságját, a Fedél Nélkült. Ott volt ő Alföldi Róbert hosszúra nyúlt hattyúdala idején minden előadás előtt a Nemzeti Színházhoz vezető sétányon is, rikkancs produkciója jól illett a hangulathoz: fogyott a lap rendesen.
Sütő most is tudta, hogy hol kell lennie. Ha sikerrel jár, ő lett volna hétfőn a huszonhatodik jelölt, aki nyilvántartásba vételét kéri a veszprémi időközi választásra. Ötszáz szignó az aláírásgyűjtő íven elég lett volna. Ha valahol, a képviselő-jelölti startnál abszolút esélyegyenlőség van, ezt fedezik fel egyre többen, s éreznek késztetést a nemes vetélkedésen való részvételre. Sütő Kálmán, társaival együtt nyilván a kampányhoz is kapott volna némi anyagi segítséget, üzenetnek pedig elég lett volna annyi, amennyit a lapot árulva mondani szokott. Kár, hogy füstbe ment a terv. Ritka pillanat lett volna ez az életében.
De vége, egy hajléktalan esetében nincs helye álmoknak. A merész vállalkozás már az első menetben kudarcot vallott, rengeteg ismeretlen pályázó, érdemben nem létező szervezet szedte össze az ötszáz aláírást – ő azonban még százat sem, pedig annak idején Veszprémben vették ki a manduláját. Ettől függetlenül hálás első ajánlójának, a város alpolgármesterének, aki a Fidesz színeiben lett volna az ellenfele, mégis az ívre kanyarította a nevét. A gesztus számára jelzi: nincs veszve minden, talán még a hajléktalanok, elesettek ügye sem.
