Nem kerültek közelebb az álláspontok a tárgyalásokon, de majd az utolsó nap megérkeznek az államfők, kormányfők, és átvágják a gordiuszi csomót – biztatták egymást hat éve a koppenhágai klímacsúcs résztvevői. Eljött az utolsó nap, megérkeztek a bölények, és nem állapodtak meg.
Párizsban nem akarták, hogy ez a forgatókönyv ismétlődjön: már a tárgyalások első napján mikrofonhoz szólították a világ legfontosabb vezetőit, hogy felajánlásaikkal erős politikai kezdőlökést adjanak a konferenciának. Pedig ahhoz már nem kell hatalmi szó, hogy tudjuk: a klímaváltozás megállítása nélkül keserű jövő – szárazság, háború és népvándorlás – vár az emberiségre.
Most már azt kell megmondani, ki milyen áldozatot vállal a jelenben a jövő megmentéséért. A politikusok azonban ehelyett arról vitatkoznak, hogyan nevezzék majd a konferencia záródokumentumát. Az amerikaiak ragaszkodnak hozzá, hogy hazai okok miatt ne „szerződésről" legyen szó. És nem ők az egyetlenek, akik belpolitikai terhek alatt nyögnek.
