Két gyomrost is kapott tegnap a kormány a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban. Egyre valószínűbb, hogy az „évszázad beruházásából” az évszázad blamázsa lesz. A régi erőmű 2003-as üzemzavara során megsérült üzemanyag-kazettákat a jelek szerint nem fogják tudni Ukrajnán keresztül Oroszországba szállítani (egyrészt a háború miatt, másrészt pedig azért, mert a Majakban tervezett „reprocesszálás” az EU fogalmai szerint inkább elásásnak minősül, így nem kaphat engedélyt).
Ez a fiaskó a bővítésre is hatással lehet, mivel az új blokkok sugárzó hulladékát is oda szeretnék kijuttatni. A zöldek pedig eljárást indítottak – szintén Brüsszelben –, mivel a bővítési projekt finanszírozása az uniós jog szerint tiltott állami támogatásnak minősül. Ez a procedúra a beruházás felfüggesztéséhez és a tiltott támogatás – vagyis az addig felvett hitel – visszafizettetéséhez is elvezethet.
Mielőtt valaki belekezdene a szokásos mantrába, hogy itt már megint Magyarország ellen áskálódnak, szögezzük le: semmilyen érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy legyen olyan atomerőművünk, amelynek hulladékától csak kockázatok árán, mások életét és a környezetet veszélyeztetve lehet megszabadulni. (Majak a Föld egyik legszennyezettebb területe, ahol az emberek az orosz átlagnál is sokkal rövidebb ideig és sokkal rosszabbul élnek.)
