Megúszhatjuk

A kelet-európai térséget eddig jószerével elkerülte ez a folyamat. Az NDK-ban dolgoztak annak idején vietnami munkások, a mi hazai bevándorlóink közül csak a kínaiak vannak jelen nagyobb számban, s elvétve látni fekete bőrű diákot a pesti utcán. Nem is lehet véletlen a „visegrádiak” ellenállása a brüsszeli javaslatokkal szemben. Az sem, hogy a migránsok elleni jobbszélső zavargások is Németország keleti, ex-NDK-s térségében sűrűsödnek. Ott utasítják el leginkább az etnikai, kulturális sokszínűséget, amellyel jó fél évszázada megbarátkozott – vagy megbékélőben van – Nyugat-Európa.

Nem lehetünk büszkék rá, hogy a munkaerő szabad áramlása az unióban kizárólag nyugati irányú, ám ez sem lesz mindig így. Miniszterelnökünk rövidlátónak minősíti a nyugat-európai vezető politikusokat, de inkább ő az, aki rövidlátó. A magyar emberek változatlanságra törekvő komfortigényét kiszolgálva kelt pánikot. A komfort tespedés, a változás pedig – mint egy új szerelem – új impulzusokat, energiát ad. Ilyen felvillanyozottak és felvillanyozók voltak a migránsokat gyámolító spontán mozgalmak is.

Kormányunk elmulasztotta, hogy Európában az utolsók között higgadtan, körültekintően bevezesse az ország népét abba az új érába, amelynek elkerülhetetlenül a küszöbére értünk.

Hosszú, évtizedes folyamatban kell megtanulnunk kulturáltan elfogadni a másságot. A mai kormányzat erre a nemzeten belül sem képes. Nem tudjuk Európa közepén zárványként magunkra fagyasztani hazánkat-házunkat. A nyitást nem úszhatjuk meg, sem mi, sem szomszédaink.

Szegő Márta

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.