galéria megtekintése

Megszállt múlt

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 08. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

A Szabadság téri arkangyalos emlékmű körüli vita eleinte arról szólt, hogy történelmet hamisít-e a kormány az installációval, amely egyaránt a német agresszió ártatlan áldozatának tünteti föl Magyarországot, és azokat a magyar állampolgárokat, akiket 1944. március 19. után Magyarországról származásuk, vallásuk, politikai nézeteik miatt, vagy egyszerűen a javaikra ácsingózó szomszédok szíves közreműködése nyomán koncentrációs táborokba hurcoltak.

A dilemma feloldásához szeretnénk most egy szempontot hozzátenni. Tény, hogy az elveszített világháborúból kilépni tervező hazánkat a fent jelzett időpontban – vértelenül, ellenállás híján az általuk reméltnél is gyorsabban – megszállták a velünk szövetséges Németország haderői. Azon sem érdemes vitatkozni, hogy az ország magának a megszállásnak nem feltétlenül örült, a németek bizonyos, a magyar belügy és közigazgatás aktív részvételével lezajlott intézkedéseit viszont kifejezett rokonszenv fogadta.

Ilyen népszerű lépés volt például a zsidók begyűjtése és elszállítása, valamint a „gazdátlanul” maradt zsidó vagyon szétosztása az érdemdús hazafiak között. Sajnos az sem tagadható, hogy a magyar zsidóság kifosztása nem a németek bejövetelével kezdődött, hanem már sokkal előbb. Az 1942. évi XV. tc. földbirtok-kisajátítási rendelkezéseit két esztendővel a német megszállás előtt fogadta el a magyar parlament, 1941-ben pedig már internáltak is magyar zsidókat, például a részben a magyar katonaság által megszállt Ukrajnába.

 

Egyszóval valóban volt megszállás, voltak áldozatok, egyvalami azonban nem létezett: az a kifejezés, hogy „német megszállás áldozatai”. Azokat a honfitársainkat, akik áldozattá váltak, a kortársak és az utódok – a valósággal összhangban – nem a német megszállás, hanem sokkal inkább a magyar politika és a sokfelől tüzelt társadalmi antiszemitizmus áldozataiként tartották számon.

A mindenre emlékező, minden releváns digitalizált szöveget látó és tároló Google memóriája szerint azt a szókapcsolatot, hogy a „német megszállás áldozatai” soha senki nem írta le magyar nyelven, egészen addig, amíg Orbán Viktor miniszterelnök 2014 januárjában ki nem jelentette: „A jövőben is közösen dolgozhatunk azért, hogy Magyarországon a kölcsönös tisztelet, egymás megértése és hazánk közösségeinek együttműködése tovább erősödjék. Ebbe a sorba illeszkedik a német megszállás áldozatai előtt tisztelgő emlékmű is” – aminek nyomán az eredeti rendeletszövegben még a „Magyarország német megszállásának emléket állító” szobrot rendeletileg át is keresztelték.

A legkevesebb, amit az esetről elmondhatunk: uralkodó elitünk múlt átíró igyekezetében új áldozatkategóriát teremtett, újraosztva egyúttal a történelmi terhet is. És még csak azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy az emlékezetet nem lehet ilyen primitív eszközökkel manipulálni: a Google-ét talán tényleg nem, az emberekét viszont lehetséges – főként, ha maguk is másképp szeretnének emlékezni, mint ahogyan volt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.