Amikor a Népszabadság internetes oldalán megjelent a hír, hogy a kormány elhalasztja a Szabadság téri szoborállítást, Rogán Antal fideszes frakcióvezető és helyi polgármester pökhendi megjegyzések kíséretében próbálta tagadni azt, ami nem sokkal később bekövetkezett.
Attól azonban, hogy az avatást eltolták pár hónappal, a lényeg nem változik. A Magyar Közlöny szilveszteri számába becsempészett, Semjén Zsolt által jegyzett kormányrendelet csak megszállási emlékműről beszél. Áldozatokról szó sincs.
Az igazi botrány akkor tört ki, amikor a látványterv is nyilvánosságra került.
Súlyos tévedés – vagy éppen tudatos megtévesztés – lenne a konfliktust a Mazsihisz és a kormány közötti ellentétre szűkíteni. Demokratikus ellenzéki pártok, történészek tiltakoztak, nem zsidó civil szervezetek is visszaadták a pályázati támogatást, aláírásgyűjtések indultak.
A német nemzetiség országos önkormányzata kemény hangú közleményben utasította el egy olyan emlékműnek az ötletét, amely azt üzeni, hogy minden gonoszság 1944. március 19-én kezdődött, és mindenért kizárólagosan az idegen megszálló hatalom viseli a felelősséget. Az emlékmű mondanivalója ellehetetleníti a hiteles történelmi szembenézést – hangsúlyozta a magyarországi németek vezetője.
A felháborodás hullámai a határokon is átcsaptak, a Fidesz pedig igyekezett menteni a menthetőt. Elvégre: aki időt nyer, életet nyer. A kormány május végére halasztotta a Szabadság téri avatást. Az erről szóló döntés már tartalmazza az addig csupán nyilatkozatokban tetten érhető szándékot, hogy a szobor a megszállás áldozatainak akar emléket állítani. Annak viszont egyelőre semmi jele, hogy a sasos-arkangyalos koncepció a szemétkosárban végezné.
A miniszterelnök indoklása szerint az emlékműről és más vitatott ügyekről azért a „mindnyájunk számára megújulást hozó húsvét” után folytatódnak az egyeztetések, mert a választási kampány időszaka nem alkalmas a párbeszédre.
Máshogy látjuk. A Fidesz mindeddig csekély energiát fordított arra, hogy megszüntesse az átjárást a mérsékelt jobboldal és a szélsőjobboldal között. A kampány remek lehetőséget teremt arra, hogy pótolni kezdje mulasztását, megmutassa: az áldozatok emléke és az emberi tisztesség nem tűri a pártpolitikai számítgatásokat.
Feltéve persze, hogy Orbán Viktor és a Fidesz nem a hatalom megszállottja. Ha esetleg mégis az lenne, javaslatunkat kéretik tárgytalannak tekinteni.
