A hosszú önkormányzati kampányát folytató párt ráharapott a lehetőségre, a kisvárosban – ahol egyébként egyáltalán nem mélyek az ellentétek a meglehetősen integrált roma közösség és a többség között – valóságos szélsőjobbos esztrádot celebrált. A szónokok minden árnyalatát produkálták a cigányellenes uszításnak, az összekacsintó kirekesztésektől a nyíltan erőszakos fenyegetésig. Toroczkai László (Hatvannégy Vármegye) például faji háborút vizionált, ahol a nemzet sorsa a tét, mert a cigányok ki akarják irtani a magyarokat. László Attila (Szebb Jövőért) szerint pedig az élősködőkkel és szeméttel azonosított romákat ki kell söpörni az országból. Tyirityán Zsolt, a paramilitáris „Betyársereg” bandavezére erre is rátromfolva egyenesen a „genetikai hulladék” kiirtására buzdított.
Ezek után vonult a feltüzelt tömeg a romák lakta Vásárhelyi utcába. A K. Tamás elleni ítéletben az alábbi megállapítás szerepel: „Nem volt vitatott az ügyben, hogy az egyébként békésnek hirdetett demonstráció a dobálózások miatt erőszakos jelleget öltött a Vásárhelyi u. 37., majd 31. számú házak előtt.” Az igazsághoz tartozik azonban, hogy nagyon is vitatva volt, és a vita nem is ért véget, noha a józan ész éppen vesztésre áll.
Két öntudatos roma polgár ugyanis nem tartotta természetesnek és elfogadhatónak, hogy az órákon át őket fenyegető és rájuk támadó tömegből a rendőrség senkivel szemben sem intézkedett. Az attakot személyesen megszenvedő Dömötör Norbert és Király Alfréd panaszt tett a vétkes hatósági passzivitás miatt, amely védtelenné tette a romákat, így a rasszista parádé megfélemlítette és foglyul ejtette őket portáikon. S mivel panaszukat elutasították, beperelték a rendőrséget. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfelei komolyan vették a gyülekezési törvényt, amely kimondja, hogy ha a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekményt vagy ennek elkövetésére való felhívást, emberek jogainak és szabadságának sérelmét valósítja meg, akkor azt a rendőrség köteles feloszlatni.
A Belügyminisztérium és a rendőrség azonban a megtámadott polgárok helyett utólag is inkább a mundér becsületét védte. Előbbi a tétlenséget kifogásoló civil jogvédő szervezeteknek azt írta: „a demonstráció nem vesztette el a békés jellegét”. Olcsó dolog lenne azzal ironizálni, hogy „ja, nem vesztette el, mert nem is volt neki olyan”, de a történtek fényében végképp megválaszolhatatlan, mi kellene még ahhoz, hogy a hatóságok végre rendeltetésszerűen alkalmazzák a Btk. gyűlöletkeltést, uszítást szankcionáló rendelkezését. A szónokok a cigányok megrendszabályozásáról, kiirtásáról, az ellenük való faji háború szükségességéről beszéltek, majd a tömeg megtámadta a romák házait. Itt tehát nemcsak felmerült az erőszak egyértelmű és közvetlen veszélye, de be is következett. A rendőrség és ügyészség mégsem találta vizsgálhatónak a szónokok büntetőjogi felelősségét.
A cinikus szentenciát a rendezvény „összességében békés jellegéről” azonban annál lelkesebben átvették a hatóságok és bíróságok.
Eközben az Országos Rendőr-főkapitányság rendészeti igazgatója szerint beosztottjaik azért sem avatkoztak közbe, mert az „a rendőrség és a demonstrálók összecsapását eredményezte volna, amely nemcsak a rendezvény résztvevőit és a rendőri erőket, hanem a lakosságot is közvetlen veszélynek tette volna ki”. Ahogy Kádár András Kristóf ügyvéd is felhívta a figyelmet rá: „nem lehet egyszerre igaz, hogy a demonstráció békés volt, illetve az, hogy a várható erőszakos reakció miatt nem lehetett intézkedéseket foganatosítani”. Vagy ez, vagy az.
Erre azonban senki nem adott választ, és az igazát a bíróságon kereső Dömötör Norbert felülvizsgálati kérelmét épp a minap utasította el jogerősen a Kúria. Az ítélkező Tóth Kincső teljességgel magáévá tette a rendőrségi magyarázkodást, így a bíró szerint a rendezvény összességében nem volt békétlen, ezért hát nem kellett feloszlatni a felhergelt és erőszakos tömeget. Ahogyan más intézkedésre sem volt szükség a helyszínen, hiszen a videofelvételek alapján a rendőrség utólag is eljárhatott a bűnelkövetőkkel szemben. Ez az érv is sántít. A több tucat elkövető közül azért csak egyetlen személyt gyanúsítottak meg közösség tagja elleni erőszakkal, mert a többit nem lehetett utólag azonosítani. Nem is szólva arról, hogy a szónokokra még a gyanú árnya sem vetült.
A veszprémi bíróság korábban már 30 ezer forint illetéket és 20 ezer perköltséget rótt ki a pervesztes Dömötör Norbertre. Kifizette. A Kúria újabb 100 ezerrel toldotta meg ezt. Összesen 150 ezret kell tehát kifizetnie azért, mert nem tartotta elfogadhatónak, hogy őt és közösségét gyalázzák, fenyegessék és megdobálják. Nem önbíráskodott, nem legyintett lemondóan, hanem öntudatos polgárként élni akart jogaival. A Helsinki Bizottság a jövő héten gyűjtést indít Dömötör bírósági költségeire, és strasbourgi panaszeljárásban képviseli ügyfelét, amelyet ő a magyar állammal szemben indított.
A szerző a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
