A tavaly novemberben meghalt Czeslaw Kiszczak megvetette Lech Walesa gdanski villanyszerelőt. Visszamaradt iratai tanúsága szerint többször kis csirkefogónak nevezte. Kiszczak életét a hírszerzésben és a kémelhárításban töltötte. Lenézte az ügynököket, „titkos munkatársakat", akiket az ő emberei megtörtek, felhasználtak, sokszor megaláztak, aztán eldobtak. Walesát is együttműködési papír aláírására kényszerítették.
A jelek szerint azonban a hajógyári munkás megszabadult ettől a köteléktől, szabad szakszervezeteket szervezett, és 1980 augusztusában a legteljesebb szocializmus világában sikeres sztrájk élére állt. Óriási hazai és nemzetközi tekintélyt szerzett ezzel. Ezt tovább erősítette, amikor sikerült létrehoznia a Szolidaritást a pártállamban. A Nyugat tapsolt, a Kelet botrányt kiáltott.
Nem különösebben művelt, sokgyerekes, falusiasan vallásos munkás volt Walesa, aki megérezte országa és munkástársai akaratát. Elég eszes volt ahhoz, hogy nála műveltebb emberektől, értelmiségi ellenzékiektől kérjen tanácsot. A politikai pályája göröngyös. Minimum ellentmondásos. Ezzel együtt Walesa jelkép. Szobor. Vasember, ahogy Andrzej Wajda filmje nevezte. Valószínű botlásáról, az 1970-es beszervezéséről a rendszerváltás előtt is beszéltek varsói tudósítói körökben. Ezzel együtt tekintélyét senki sem vitatta. Azt sem, hogy nélküle nincs Lengyelországban „kibontakozás”. Lett is 1989-ben. Ebben Walesának és Kiszczaknak is főszerepe volt. A kerekasztal, amelyhez leültek, a békés megoldások jelképe lett. Nagyon sok helyen szükség lenne ma is erre a bútordarabra.