Mindig is sejtettük, sőt biztosak voltunk benne, hogy némely törvényeket nem azok írták, akik egyéni képviselői indítványként a parlamentnek beterjesztették. Bevett fideszes trükk, hogy a számukra valamiért fontos, sürgős vagy kínos törvényeket egy-egy képviselő veszi a nevére, hogy ne kelljen előzetesen társadalmi egyeztetésre bocsátani a szöveget, vagyis bárki másnak a véleményét meghallgatni. Kódex méretű jogszabályokat írtak így az adott témával korábban soha nem foglalkozó képviselők. Vagy a nevük alatt például vállalkozó barátjuk, aki kihasználva a befolyásos fideszes vezetőkhöz fűződő jó viszonyát, törvényt, s vele piacot, hatalmat és vagyont is írt magának.
Persze hogy a törvények zöme részben vagy egészben plágium. Talán csak a legbefolyásosabb, illetve legvagyonosabb képviselők lennének képesek megfinanszírozni egy tisztességes hatástanulmányt, ami nélkül egy normális országban nem fogadnak el törvényt. Nekik azonban eszük ágában sincs ilyesmire költeni. Ott a kormány, csináltassa meg, ha gondolja. Ám sok esetben nem gondolta, hiszen egyéni indítványról van szó. Valahol valakik elkészítették a törvénytervezetet, és odaadták valamelyik képviselőnek, aki pedig kötelességtudóan a nevére vette. Szemrebbenés nélkül állította, hogy ő az előterjesztés készítője, és védte alkotását még akkor is, amikor már az övéi is látták, hogy a munka védhetetlen.
Valójában a törvények zöme természetesen a Fidesz politikai boszorkánykonyháiban vagy a minisztériumokban készül. Így például az alaptörvény hatodik módosítása, illetve „az egyes törvényeknek a terrorveszélyhelyzettel kapcsolatos előterjesztés módosításáról” szóló jogszabály is.
