Orbán Viktor minden blazírtsága ellenére a kormány hegyeket mozgatott meg, hogy javítsa amerikai imázsát. Végre az ottani ízlést és szokásokat ismerő, profi nagykövetet küldött ki, és forintmilliárdokért bérelt föl lobbicégeket. Ám se Szemerkényi Réka, se Fellegi Tamás, se Habony Árpád, se Connie Mack IV. nem tudta elérni, hogy washingtoni körökben barátságosan tekintsenek Orbán illiberális demokráciafelfogására. Rossz árut nem könnyű eladni.
A Wilson Központ már annak távoli lehetőségétől is megijedt, hogy Orbán esetleg felbukkan az 1956 60. évfordulója alkalmából tartandó történészkonferencián. Azt sem akarta, hogy Budapestről az utolsó pillanatban Schmidt Máriát vagy egy hozzá hasonló kollégát küldjenek a nyakukra.
Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi években nem bukkantak fel különösebb új tények, nem születtek korszakos történelmi munkák, amelyek szakmai értelemben indokolnák a rendezvényt. Az évforduló sovány ürügy. Kilóg a lóláb: a magyar diplomácia csupán platformot akart teremteni az orbáni politika és történelemszemlélet propagáláshoz.
