„Budaházy tizenhárom év? Mennyi jár a szemkilövetésért?” – kommentálta a Budaházy Györgyre terrorcselekmények vádja alapján első fokon kiszabott ítéletet a Facebookon Schiffer András, az LMP volt társelnöke, civilben, tehát most, ügyvéd. Átkozottul kínos lehet neki, de ezzel sikerült pontosan azonos platformra kerülnie a Jobbikkal, amely azért tartja az elmúlt 26 év legnagyobb szégyenének ezt a döntést, mert mások mellett a „2006-os rendőrterrorért felelős Gyurcsány Ferenc és társai” sem kerültek rács mögé.

Az ekként a vitába hozott volt miniszterelnök pártja, a DK semennyivel nem bizonyult az ügyben visszafogottabbnak.

A párt álláspontja szerint ugyanis Magyarországon nem a háború elől menekülők, hanem az Orbán Viktor és Vona Gábor szárnyai alatt felnőtt erőszakos csoportok jelenthetnek terrorveszélyt. Ez így azért erősen sarkított állítás, miközben nem zárható ki, hogy Budaházyék radikalizálódásában valóban szerepet játszott a Fidesz – különösen 2006 után – nem egyszer egyértelműen szélsőséges retorikája.

A mai kormányoldal tényleg a választások elcsalásáról beszélt már 2002-ben is, majd 2006 őszén azt üzente, hogy Gyurcsány az ártatlan tüntetőkre küldte rá a rendőrséget. Csakhogy egyik állítás sem volt igaz. Miként az is erősen vitatható, hogy Budahá­zyék Magyarok Nyilai nevű terrorszervezete létrehozásának a Fidesz kétségtelenül felelőtlen – nem ritkán uszító – nyilatkozatai ágyaztak volna meg.

Utólag nehéz igazságot tenni ezekben a kérdésekben, de talán nem is lehet. Az viszont nem vitatható, hogy aki erőszakkal – Molotov-koktéllal, megveretéssel, fenyegetéssel – igyekszik befolyásolni a politikai döntéshozókat, azt méltóképpen el kell ítélni. Meglehet, hogy a tizenhárom év sok, az is, hogy éppen arányos, az viszont faktum, hogy a „szemkilövetős” Gyurcsány – szemben azokkal, akik minden helyzetben ellenséget keresnek – a legkisebb veszélyt sem jelentett a demokráciára. Amely egy ideje korántsem érezheti biztonságban magát.