Miért van mégis, hogy az utóbbi években egyre többen látják úgy, hogy a rendszer veszít dinamizmusából, repedezik támogatottsága? Ezzel együtt Erdogan fellépése, kormányzási módszere is egyre inkább hasonlít a tekintélyelvű vezérekére.
Törökországban az Erdogan-kormány privatizálta a bányákat. A tulajdont vagy az üzemeltetési jogot a kormánypárthoz közeli vállalkozóknak adták.
Elfogadták, hogy a jövedelmezőség a cél, s az állam szinte kivonult az ellenőrzésből. Ezt egy vezető török bányaműszaki szaktekintély mondta a Hürriyet című lapnak. A kormányzat teljes tekintélyével a bányatulajdonosok mögé állt, megakadályozták például egy hónapja, hogy a parlamentben vita legyen a későbbi szerencsétlenség színhelyéül szolgáló bánya állapotáról.
A török államot és gazdaságot átszövő kapcsolati hálókról, a korrupció méreteiről árulkodik az emiatt december közepén kirobbant, tömegmegmozdulásokhoz vezető botrány is. Erdogan ugyan mindent megtesz azért, hogy elfojtsa a tiltakozást, de adatok bizonyítják: pártja és kormánya az ő népszerűségének és hatalmának védelmében zsebre teszi az országot. És a korrupciós vádak elérték az Erdogan családot is.
A Soma-bányában történt tragédia színhelyére sietett másnap a miniszterelnök. Ott gyorsan kiderült, hogy mennyire érzéketlen. Azzal vigasztalta a bányászokat, hogy a hasonló esetek elkerülhetetlenek, ilyen a bányászsors, így volt ez az ipari forradalom idején Angliában is. Ez áligazság.
Bejárta viszont a világsajtót egy megkérdőjelezhetetlen kép, amelyen egy kísérője megrugdal egy gyászolót, akit rendőrök fognak le, szolgáltatnak ki neki. Erdogan is kifordult magából, amikor a gyászolók kifütyülték, autóját megrugdalták.
„Ha kifütyülsz, pofon verlek!” – kiáltotta oda egy tiltakozó gyászolónak. És meg is tette – rögzítették a kamerák. Diktatúrákban szokásos módon az esetet nem ő, hanem a megpofozott férfi magyarázgatta a sajtónak. „A miniszterelnök úr nem akart megütni, nem szándékosan vert pofon.” Még vannak megrettenthető emberek, még áll a rendszer. De a tekintély megingott.
