galéria megtekintése

Megfizetett megértés

2 komment


Kelen Károly

Mostanában nem is olyan könnyű kulturális eseményről írni, az újságíró ugyanis nehezen jut jegyhez. Előfordul, hogy kiszorul a teremből, mint Bereményi Géza estjén a nagy befogadóképességű Petőfi Irodalmi Múzeumban. Vagy hátul-oldalt próbál figyelni, összeszorulva a székhez nem jutott nézőkkel (a Juhász Ferenc-emlékesten a Hadik Irodalmi Szalonban vagy Mácsai János házimuzsika-hangversenyén az Óbudai Társaskörben, ahol Esterházy Pétert is kérdezhette).

Nyolc hónap múlva, szeptember utolsó két napján lesz a Londoni Filharmonikus Zenekar – vele Baráti Kristóf hegedűművész – fellépése, de a pécsi Kodály Központba már most sem lehet jegyet kapni, és az Erkel Színház hatalmas nézőterén is csak néhány hely üres. (A legdrágább, 15 900 forintos jegyből még öt kapható).

Nem csodálkozik, aki felfigyelt már, mondjuk, a Jude Law játszotta londoni Hamletre, ott a reggel 9-kor nyitó pénztár előtt már éjfél után gitározva-énekelve várakozó fiatalokra (a jegyek jó előre elfogynak a neten, de úgy másfél tucatot fenntartanak az aznapi vásárlóknak). Az sincs meglepődve, aki próbált a Piccadilly környéki árusoktól méregdrága last minute belépőt szerezni. A polgári léthez hozzátartozik a rendszeres kultúrafogyasztás. Aki pedig egyszer belekerült a körforgásba, nem szeret kihagyni semmilyen alkalmat, mert úgy érzi, lemarad valamiről, ami jár neki.

 

Budapesten ebben az értelemben mindig volt polgári élet: a Kádár-korban ráadásul szinte bárki megengedhette magának, hogy megvegye a jegyet (könyvet, lemezt), mert az állam sportot űzött abból, hogy a „kultúra nem áru". Ma még mindig nem bír teljesen saját lábára állni a színház, koncertterem, pláne operaház, de egyre közelebb vagyunk a „piaci árhoz", mégis telt házakat vonz az ország, de elsősorban a főváros igényes programkínálata.

Miközben a morgás szintje állandósult körülöttem, ha politikai-társadalmi kérdések kerülnek szóba, csak csillogó szemet látok, amikor a kabátomat szeretném kimenteni a tömegben a ruhatárból. Jönnek a világsztárok énekelni és zenélni a Müpába, a Zeneakadémiára, a BMC-be vagy az A38 Hajóra, a Szigetre meg sok más helyre. És szinte a semmiből megteremtődtek saját hőseink az alternatív színtéren, a Trafóban, a Szkénében, az Átriumban, a Jurányiban és tényleg sokáig lehetne sorolni még.

Lett hozzá közönség, annyira, hogy a hivatalos intézményeknek is tudomást kellett venniük a jelenségről, követve a trendet, változik a színjátszás Magyarországon. És bár vannak helyek, amelyek hisznek az ötven éve is elavult stílus változtathatatlanságában, a maradinak gondolt közönség vevő az újra. Mert az igazi polgár nem az, aki ragaszkodik a tegnap beválthoz, hanem aki nyitott az eredeti, a sosemvolt kipróbálására, fizet érte, hogy megküzdhessen a nagy művészet megértésével, befogadásával.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.