Kertész Imre azt nyilatkozta, a Szent István-rendet a megbékélés reményében veszi át. És ettől kezdve a kitüntetés már valóban ezt a reményt szimbolizálja. Nem Schmidt Mária erőfeszítéseiről szól többé, akinek arra kellett Kertész, hogy elmondhassa, a balliberálisok őt is üldözték, mert szemben velük ő nem mentegette a baloldali gyökerű totalitarizmusokat sem.
Schmidtnek a tényekkel és összefüggésekkel furán bánó írása volt a beharangozója, félhivatalos indoklása a kitüntetésnek, amit így csak jóindulattal lehetett gesztusként, a holokausztév problémás fejleményeit jóvátenni kívánó önkorrekcióként értelmezni.
Ráadásul a legelszántabb jóindulatot is kikezdte annak a Takaró Mihálynak a párhuzamos kitüntetése, aki Kertészt nem tekintette magyarnak, Spirót némi vonakodással nevezte embernek, és fontosnak tartotta megemlíteni: a kommunista Révai Józsefnek nem ez volt ám az eredeti neve. Melyik döntésnek higgyünk?
