„Az elit olyan politikát folytat, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az emberek véleményét, és sokszor az akaratukkal szemben menetel. Minden egyes olyan politikai szerveződés, entitás, ország, ahol a politika az emberek akarata ellenére formálódik, előbb-utóbb a végletekig meggyengül. A virtus még megvan, szolidárisak tudunk lenni egymással, ha kell, vállat a vállnak, hátat a hátnak vetve le tudunk győzni esztelen politikákat." Mindezt Szijjártó Péter, Orbán Viktor (aktuálisan) legjobb tanítványa tudatta a néppel, a főnöke pedig higgadtan csak annyit tett hozzá: „Meg kell hallani az emberek hangját".
A fenti mondatok az úgynevezett kvótanépszavazással kapcsolatban hangzottak el, és még véletlenül sem a Városliget beépítésével összefüggésben. Felejtsük most el, hogy az emberek akaratára történő hivatkozás megint egy olyan alapigazság, amit hazugságokkal kell alátámasztani (a párttévé minden órában elmondja, még az Eb-meccsek szüneteiben is azt halljuk, hogy „Brüsszel" illegális bevándorlók kényszerbetelepítését akarja ránk erőltetni, miközben a valóságban arról van szó, hogy ha egy tagállamban túlságosan megnő a legálisan befogadott jövevények száma, akkor a létszámfölöttieket egy közösen megállapított kvóta alapján újraoszthatják a többi tagállam között). Foglalkozzunk inkább azzal, hogy ők maguk, akik mondják, mennyire gondolják komolyan. Itt van ugyanis immár a második független közvélemény-kutatás, amelyből kiderül, hogy a budapesti lakosság döntő többsége (az első szerint a 75, a másik, a Greenpeace által tegnap közreadott felmérés alapján – néhány állami propaganda-százmillió eltapsolása ellenére – már a 86 százaléka) nem akarja, hogy új múzeumokat, szecessziós színházat és irodaépületeket emeljenek a ligetben valódi százmilliárdokért. Az elit viszont rá sem bajszint az emberek véleményére, szembemegy az akaratukkal, sőt, verőlegényeket küld azokra, akik a nemtetszésüket személyesen, a helyszínen is kimutatnák.
Nincs itt véletlenül valami ellentmondás? A lakosság feje fölött csak olyan (számunkra legalábbis) elvont témában nem szabad döntéseket hozni, mint az európai bevándorláspolitika – de ami közvetlenül a pénztárcánkat, a környezetünket, a mindennapjainkat érinti, arról dönthet bátran a politika nélkülünk is? Viszont ellenünkre?
