Szeretem a mezőkövesdi piacot. Nem olyan rátarti, mint az egri, van benne bohóság, furmány, pajkos esetlenség. Észnél is kell lenni, mert a matyó ember fineszes. Úgy hoztam haza legutóbb is négy fej karfiolt, hogy eszem ágában sem volt venni. Napok óta karfi olpörköltet, karfiollevest, rántott és rakott karfiolt eszünk, és már épp azon gondolkodtam, hogy a cukkinihez, céklához és avokádóhoz hasonlóan vajon lehet-e a karfiolból is csokis sütit készíteni, amikor végre elfogyott.
A kofák mesélték, hogy előző nap nagy esemény volt a városban: matyó triatlont rendeztek a Hoórvölgye Horgászegyesület mezőkövesdi víztározójánál. A fővédnöki szerepet maga Tállai András országgyűlési képviselő, a Belügyminisztérium államtitkára vállalta magára. Gondoltam, derekas ember, amiért nem valami teszetosza konferencia, tudományos ülés, netán kultúrfesztivál fényét emeli, s válik minden matyók közül a legmatyóbbá, hanem bizony egy tökös triatlonverseny presztízsét tolja önnön méltóságával mintegy éteri magasságba.
A védnökség nem piskóta. Az embernek nagyon meg kell gondolnia a mai világban, hol atyáskodik, elvégre mi van, ha a rendezvény dugába dől, összeomlik a hangosítás, a szervezők a paravánok mögött pajzánkodnak, amit az okostelefonnal virtuóz módon bánó kamaszok azonnal rögzítenek, és mindjárt meg is osztanak a YouTube-on. Jobb abba bele sem gondolni. Még az is a magasságos fővédnök orcájára hullhat vissza, ha odakap a kakaspörkölt, bodakos lesz a mákos bobájka. Vagy hogy az autentikusabb matyó ételeknél maradjunk, megposhad a csíkhalas káposztaleves, kifut a csóré, összeszottyad a gombóta, szíjasra sül a sparhelten a laska, nem fő meg rendesen a restasszony csíkja vagy a csombókos haluska.
