Alighanem sok szlovákiai magyar torkán akadt nemrég, amikor olvastak vagy hallottak Orbán Viktor legújabb pálfordulásáról. A kormányfő ugyanis a magyar nagykövetek rendkívüli eligazításán úgy vélekedett, hogy a területi autonómia – a szlovák érzékenység miatt nevezzék inkább regionális önkormányzatiságnak – megilleti a felvidéki nemzetrészt is, ám jelenleg a két szomszédország gazdasági kapcsolatai még ennél is fontosabbak. Ha netán akadnának nemzetiségi gondok, akkor a miniszterelnök a magyar–szlovák alapszerződés alapján létrehozott kormányközi vegyes bizottságokat ajánlotta a békéltetés fórumának.
Ezzel a kijelentésével a sallernál is jóval fájdalmasabb gyomrossal sokkolta mindazokat, akik az autonómiát a Felvidéken – több nyugat-európai példa alapján – a jogállamiság érvényesülése, az őslakos nemzeti kisebbségek megmaradása fontos eszközeként tartják számon. A Magyar Közösség Pártjának vezetősége évekig lebegtette és ígérte saját területi autonómiakoncepcióját, végül – nyilván erőteljes budapesti nógatásra –tavaly karácsony előtt nyilvánosságra hozták: a szórványokon személyi elvű, a többségében magyarok lakta dél-szlovákiai térségben pedig különleges jogállású regionális önkormányzat létrehozását szorgalmazzák. Berényi József, az MKP elnöke többször indítványozta a szlovák–magyar alapszerződés módosítását is. Főleg azért, mert a magyar miniszterelnök által favorizált vegyes bizottság idáig alig volt több diplomáciai közhelyeket pufogtató sóhivatalnál.
Most viszont jó arcot kellene vágnia Orbán Viktor színeváltozásához, aminek nyilván nemcsak a szlovák, hanem a román politikusok is tapsolnak, s amivel egyébként a miniszterelnök jókora politikai öngólt rúgott. Ugyanis idestova három éve, amikor először találkozott szlovák kollégájával, Robert Fico kijelentette: csak gazdasági és szociális kérdésekről hajlandó tárgyalni vele. Mire magyar partnere besétált ebbe a kelepcébe, ahonnan azóta sem gabalyodott ki, holott azzal biztatta híveit, hogy a közös sikerek oldalvizén megoldják az úgynevezett kényes kérdéseket is. Ám mindmáig a szlovákiai magyarság égető gondjai, aggasztó mértékű asszimilációjuk érdemi párbeszéd helyett legfeljebb halk budapesti monológ szintjén került napirendre a viszonylag gyakori kormányfői vagy külügyminiszteri kvaterkázásokon.
