Az írás a Népszabadság
2014. 04. 08. számában
jelent meg.
Semmit nem értettünk meg Magyarországból – ezt mondta lakonikusan a kormánynemváltók egyik vezetője hétfő hajnalban, amikor már nem voltak bekapcsolva a kamerák. Ennyi őszinteséghez és önkritikához egy egész este kevésnek bizonyult a baloldali összefogás politikusai számára, legalábbis a kamerák előtt.
Egy félreértett vereség csak újabbat szül
A választási eredményeket értékelő mondataik többnyire azt mutatták, hogy egyszerűen nem értették még meg, mi történt.
Ha lenne arra lehetőség, hogy politikusi reakciókat meghallgatva újra szavazzanak a választók, akkor a baloldal veresége biztosan nagyobb lenne, mint amekkora lett, pedig az sem kicsi.
Lehet mutogatni a választási rendszerre, elemezgetni az összefogók összefogási hibáit, de ha egy hatalmat a választók le akarnak váltani, és úgy érzik, van kire, akkor nincs az a Fidesz-rendszer, ami ebben megakadályozta volna őket.
Éppen a baloldali egyéni nyertesek vagy alig vesztők mutatták meg, mennyire lehetséges ez. Meg 2002, amikor 70 százalék feletti részvétellel váltották le az első Orbán-kormányt.
Azt Orbán Viktornak és a Fidesznek kell(ene) megértenie a választási eredményekből, hogy a szavazók és nem szavazók korántsem azt üzenték, csak így tovább.
Ezt kétharmaddal vagy csaknem azzal a kézben nem lesz könnyű belátni.
A baloldalnak egyszerűbb a dolga: egy vereséget mindig könnyebb nem félreérteni. De azért lehetséges, legalábbis a választás éjszakája ezt mutatta. Márpedig egy félreértett vereség csak újabbat szül.
A későbbi győzelemre csak a megértett vereség ad esélyt. A baloldalnak fel kell fognia, hogy a választók nem ezt és nem így akarják. Csak annak van esélye legközelebb elnyerni a szavazók bizalmát, aki ezt képes lesz megérteni és e szerint cselekedni.
