Ezek után alig merjük leírni, hogy bár tisztességesen honorálja emberei munkáját, osztalékot sohase fizetett, pedig mi csakis olyan gázszerelőt ismerünk, aki az ATV szerint 2010 óta 9,8 milliárd forint osztalékkal lepte meg saját magát, miközben 2010 előtt jó, ha pár millióra futotta.
Jaj, dehogy is akarunk példabeszédet tartani, pláne nem ezzel az áthallásos technikával, örömünk a legteljesebb mértékben őszinte. Kellett már egy ilyen ember az országnak, egy igazi self-made man, aki megvalósította saját magát, megmutatva az ország elbizonytalanodott, kiutat kereső, sőt mondjuk ki, csüggedő fiainak, hogy lám, egy kétkezi gázszerelő kizárólag munkával is feljuthat a csúcsra, mintegy igazolva az orbáni megállapítást, hogy ma Magyarországon, aki dolgozik, az boldogul. Ámbár lehet, hogy ezt másvalaki mondta; végül is munkaalapú társadalmakban ez magától értetődő.
Hiszen a munkán volna a lényeg. Mennyit sírtunk, hogy végleg oda a munka becsülete, a tehetség és a szorgalom helyett a baráti-rokoni kapcsolatok, a kivagyiság a siker záloga, elapasztva ezzel Magyarországon a kreativitást, a vállalkozókedvet. Szerencsére aggodalmaink alaptalannak bizonyultak, és ami külön öröm, most már minden szinten. A napokban, például, a hagyományos bálványosi szabadegyetemre a miniszterelnök mellett meghívták a magyar propagandaminiszter feleségét, Cecíliát is, hogy tartson előadást a család és a munka összeegyeztethetőségéről; az most más kérdés, hogy Forma–1-es kötelezettségei miatt nem tudott elmenni.
Amint megtudtuk, azért a propagandaminiszter feleségét hívták meg az igényes szervezők, mert neki már komoly tapasztalatai vannak a munka világából, ugyanis tavaly december óta közös cége van egy tévéproducer feleségével, s ebben ő maga ügyvezető igazgatóként szolgálja a magyar gazdaság szépségverseny-ágazatát. Mondhattuk volna persze rövidebben is, hogy ha a miniszterelnök testesíti meg a magyar népet, akkor Cecília a dolgozó magyar nőt, aki szerencsére szívesen osztja meg tapasztalatait sorstársaival, a többi dolgozó magyar nővel
Nem alaptalan tehát abbéli feltevésünk, hogy Cecília és társai személyében egyszersmind a jövő népnevelő értelmiségijeit is köszönthetjük, akik az elkövetkezendő évtizedekben tévében, sajtóban, különféle fórumokon, vagy éppen magvas tanulmányokban segítik munkaalapú társadalmunk tagjait, köztük megannyi álmodozó szemű gázszerelőt eligazodni az élet bonyolult útvesztőiben. Kell-e ennél nagyobb löket az ország további felvirágoztatásához?
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
