Fal a szabadság útjában című írásában (szeptember 9.) Tóth András több meglepő állítást fejt ki a XIX. század egyik legnagyobb közgazdászát, Marx Károlyt illetően, látszólag Tamás Gáspár Miklóst bírálva.
Nos, Marx munkásságának jelentőségét a mainstreamhoz tartozó polgári filozófusok, közgazdászok sem vonták kétségbe, utópistának sem hallottam még nevezni. Statisztikai elemzései annak idején úttörőek voltak, utópisták nem szoktak több tucat kötetben egyáltalán nem olvasmányos elemzéseket közreadni. A marginális- (közismertebben: határhaszon-) elmélet nem cáfolja, inkább kiegészíti a marxi értéktöbblet-elméletet. A határhaszon-elmélet a mikroökonómia területén alkalmazza a makrogazdaságtanban alkotó Marx nézeteit, még ha a maguk idejében szakmai vitában álltak is.
Tóth András alap nélkül igyekszik Marx nyakába varrni a létező szocializmus gyakorlatát. Van igazság abban, hogy az érték szubjektív kategória. De hogy ki mennyi lehetőséghez jut a számára kedves értékek megszerzésében, azt a piacgazdaságban nem a kínálat, hanem a kereslet egyéni korlátossága, az elosztási viszonyok döntik el. Hiába értékelem sokra a jachtot, ha csak ladikra futja. A szabadpiacot nem befolyásolja a közjó, ezt látjuk, amikor a profit hajszolása közben a környezet alapvető értékei sérülnek. A társadalom magasabb értékeinek védelme – az eljövendő nemzedékek életminőségének megőrzése a piac fogyasztói oldalának védelmével és még sok más, szintúgy közjónak tekintendő értékkel együtt – mindannyiunk magasabb érdeke. Ezek érvényesítése közfeladat, melyet a felvilágosult államtól várunk el adóink ellenében.
