Plusz, hogy Márai. Azért a nemzeti dohánybolt mégiscsak Fidesz-fellegvár, Márai pedig ma bukott ember kormányoldalon. Az első Orbán-kormány idején még Márai vitte hátán a kormánylapokban a magyar kultúrát, tőle idézett boldog-boldogtalan, 2002-ben maga a miniszterelnök mutatta be Londonban A gyertyák csonkig égnek című regényt, s ha a saját könyveit nem számoljuk, akkor ez volt az utolsó alkalom, hogy Orbán Viktort a propagandagépezete könyvvel a kezében mutatta, sőt könyvről beszéltette. Mint ahogyan arról se olvasni soha, hogy néhanapján operába is jár (pedig jár); úgy látszik, hogy az olvasás meg a komoly zene s egyáltalán a kultúra meg a kulturált viselkedés nem akkora felhajtóerő a kétharmadnak, mint a stadion avatás és a szotyolaköpködés.
Igaz is, az olvasott ember mindig veszélyes volt a mindenkori hatalomra nézve, Márai pedig különösen. Idemásolom most néhány, egyébként már sokszor idézett sorát, akárha a második-harmadik Orbán-kormány programpontjairól szólna; ha csak egyetlen olvasó akad, aki még nem ismeri, már megérte citálni:
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint »keresztény magyar ember« előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert »keresztény magyar úriember«, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem »keresztény magyar« vagy »úriember«, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést (...), kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme (...) Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”
Elképzelhető persze, hogy Schmidt Mária önkéntes irodalomtörténész, Kertész Imre és Petri György állami helyretevője már dolgozik a problematikán, és kideríti, hogy Márai a fentiekben voltaképpen a hisztériázó és nemzetáruló liberálisokról ír, ám addig is jobb, ha kormánypárti hívő csak titokban olvas Márait, pláne nemzeti őrhelyén, a trafikban.
Mindenesetre ha Márai Sándor a napokban halt volna meg, az állami tévécsatornák nem valószínű, hogy bemondanák. Kossuth-díja (ha posztumusz is) még csak-csak van, de már önkezével vetett véget az életének, márpedig azt senki nem akarhatja ebben a hazában, hogy a halálhír beolvasása után öngyilkossági hullám törjön az országra.
