Október 13-án minden valószínűség szerint a baloldali ellenzék erői megkezdik egymás kiszorítását, felfalását. (A Falus Ferenc jelölését kierőszakoló Együtt–PM-nek ebben az áldozat szerepe jut: ők a párt létjogosultságának igazolásával lesznek elfoglalva.) A küzdelem kétfrontos lesz. Az MSZP szeretné megakadályozni, hogy az eseményeket elégedetten figyelő Gyurcsány Ferenc tovább szalámizza őket – a DK ugyanis annak következményeként, ami ma a főpolgármester-jelölés kapcsán történik, megerősödve kerül ki a küzdelemből.
Vagy nem gyengül – de ez ugyanaz. Azon kerületek és városok többségében, ahol győz a baloldal, a DK is sikert arat, miközben Gyurcsány Ferenc, köszöni szépen, mossa kezeit: neki ehhez a cirkuszhoz semmi köze, mindig azt támogatja, akit épp támogatni rendeltek, ha kell, Falus Ferencet, ha kell, Bokros Lajost, mindegy, csak demokrata legyen, mínusz (sokak szerint) Pásztor Albert.
Az MSZP-nek meg kell vívnia a belső küzdelmeit is. A párt frissiben megválasztott országos elnöksége nyilvánvalóan megütközik majd a budapestivel. A központ nem sorakozott fel Bokros Lajos mögé, a főváros igen. Tragikus, de elkerülhetetlen. Soha ilyen nyilvánvalóvá nem vált az a törésvonal, amely Budapest és a vidék közt húzódik: a fővárosi baloldaliak egy jelentős hányada elfogadná Horn Gyula volt pénzügyminiszterét, míg a vidékiek számára a neve mindmáig a nyomorúság, a csalódás szinonimája.
