„Magyar veszély” – joghalál

A kézdivásárhelyi december elsejei bombarobbantás valódiságában józanul gondolkodó, jogi ismeretekkel nem rendelkező emberek is kételkednek. Felteszik a kérdést, hogy egy túlfűtötten magyar érzelmű fiatalember miért pont a szülővárosában, Kézdivásárhelyen akar robbantani, hiszen a bombával töltött szemetesláda mellett a járdán nem román katonák, hanem a felvonulásukat bámuló magyar székelyek álldogáltak volna. Az is felettébb gyanús, hogy több hónappal az után, hogy terroristaként követték Bekét, miért pont december elsején csaptak le rá. (Ugyanezt a módszert alkalmazták Marosvásárhelyen is, ahol az előző kilenc hónap alatt több mint száz kétnyelvű utcanévtáblát felszerelő önkénteseket pont március 20-án, a fekete március 25 éves évfordulóján „leplezték le”, és etnikai konfliktus gerjesztésével is megvádolták őket.)

Annak alátámasztására, hogy a büntetőjogban milyen problematikus egy elkövetendő bűncselekmény előkészítésének jogi minősítése, elbírálása, az Osztrák–Magyar Monarchia talán leghíresebb ügyvédjének – aki a „magyar Dreyfus-ügyben”, a tiszaeszlári vérvád tárgyalásán elérte a rituális gyilkossággal ártatlanul megvádolt zsidók felmentését – egy másik híres esetét ismertetem. Dr. Eötvös Károly elvállalta egy közismert betörő védelmét, akit betörési kísérlettel vádoltak meg, mert őrizetbe vételekor egy bank körül ólálkodott, és táskájában betörésre alkalmas szerszámokat találtak. A híres ügyvéd védőbeszédében azt indítványozta a bíróságnak, hogy védencét ne csak betörési kísérletért ítéljék el azért, mert nála voltak az alkalmas szerszámok, hanem tiltott nemi erőszak kísérletéért is, mivel az a szerszám is nála volt… A bíróság bizonyíték hiányában felmentette a delikvenst.

Mára már eléggé közismertté vált, hogy a marosvásárhelyi fekete március kirobbantása, a „magyar veszély” felmelegítése a gyűlölt Securitate visszaállításának a közvélemény általi elfogadását is szolgálta. Mivel jelenleg Romániában hét titkosszolgálat működik, azon is versenyeznek, hogy ki küzd hatékonyabban az úgynevezett magyar irredentizmus ellen, noha mindnyájan tisztában vannak azzal, hogy az ország területi integritása egyáltalán nincs veszélyben. Számukra a magyar ellenségkép konzerválása jólétük záloga, hiszen semmi munkával óriási fizetéseket vágnak zsebre. A szekusokkal megrakott román média nagy része pedig lelkesen meglovagolja ezt a bornírtságot. Most, hogy Romániának új kormánya lett, attól tartanak, hogy a technokraták normalizálni szeretnék a román–magyar viszonyt.

A kollektíven terrorizmussal megvádolt magyarokkal viszont egy román kormány nehezen barátkozhatna. Annál is inkább, mivel az elképesztő székelyellenes, magyarellenes propaganda odáig fajult, hogy a székely Tóásó Előd bolíviai terrorizmusával párhuzamot vonva, riogatva emlegetik Beke István újévi petárdáit. A szervezett magyarellenes propagandára a sokáig hősiesen rettegő RMDSZ-vezetés – mely a kézdivásárhelyi tiltakozó felvonulásokon sem merte képviseltetni magát – nagy késéssel reagált, de csak az után, hogy Beke István előzetes letartóztatását a legfelső bíróság és semmitőszék fenntartotta. Abból a tényből kiindulva, hogy Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke december 10-én, az emberi jogok világnapján egy szót sem szólt a Beke-ügyről, arra lehet következtetni, hogy a hozzáállásuk továbbra is ambivalens. A román igazságszolgáltatást jól jellemzi az a tény, hogy ugyanaznap, amikor Beke fellebbezését elutasították, a bíróság a saját vallomása szerint öngyilkos dzsihadistának készülő, iszlám hitre áttért craiovai fiatalt házi őrizetbe helyezte. Ő szabadon távozhatott, nem úgy, mint a székely „bomber man”.

Befejezésül a félremagyarázások elkerülése végett rögzíteni kívánom: írásom nem a hatvannégy vármegyés ideológia, hanem a jogállamiság védelmében született meg!

A szerző marosvásárhelyi ügyvéd

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.