galéria megtekintése

TGM: Magyar parlamentarizmus

Az új magyarországi parlamentarizmus kezdettől (1990) fogva népszerűtlen volt még hivatásos gyakorlói körében is. Bár kezdetben nem annyira, mint ma. Többet is számított. Sokan követték a televízió parlamenti közvetítéseit, olvasták az újságban az összefoglalókat. Voltak az Országgyűlésben nagy szónokok, jeles elmék is, olyik vita nem volt színvonaltalan. Hajdan.

Antall József és Németh Miklós kézfogása
Antall József és Németh Miklós kézfogása
Teknős Miklós / Népszabadság

A nyugati parlamenti modellnek még a technikai megértése is hibádzik, egészen máig. (Gondoljuk meg, mennyire értik honunkban a fönnálló rendszert, ha a központosítást „államosításnak” nevezik, mintha az „önkormányzatok” nem tartoznának az államhoz. A legtöbb politikus, újságíró, elemző képtelen fogalmi különbséget tenni a „kormányzat” és az „állam” között, amit pedig elemistáknak is érteniük kellene. A legtöbben még mindig nem értik az „igazság” és az „igazságosság” közötti fogalmi különbséget.)

 

Az alapvetően brit minta előírná, hogy a politikai pályafutás a parlamenten keresztül valósuljon meg, kormánytisztségekbe mindenekelőtt képviselőknek kellene kerülniük. A parlamentáris, felelős kormány – nem úgy, mint Amerikában – a parlamentben kormányoz: elképzelhetetlen, hogy senki által meg nem választott, tök ismeretlen államtitkárok, helyettes államtitkárok, kormánybiztosok, miniszteri biztosok, főtanácsadók és tanácsadók, hivatalvezetők százai kormányozzanak informálisan.

A hatalom természetét – az alkotmány után – leginkább meghatározó törvény az Országgyűlés házszabálya, amely mindig is tájékozatlan és műveletlen emberek által összegányolt abszurdum volt és maradt (és persze romlott egyre tovább).

1990. május 2.: Göncz Árpád az új Országgyűlés alakuló ülésén
1990. május 2.: Göncz Árpád az új Országgyűlés alakuló ülésén
Rédei Ferenc / Népszabadság/archív

A parlamenti kormányzás azt jelentené, hogy az Országgyűlés egész héten – és minden héten – ülésezik, hogy a bizottságoknak a mostanihoz képest tizedannyi a szerepük, hiszen a főszabály a nyilvánosság. (Országgyűlési bizottságok hatóságként kezdenek viselkedni, és a kormányra tartozó döntéseket hoznak, ami alkotmányellenes.) Minden jogszabályt a nyilvánosság előtt kellene megvitatniuk a kormány (kivétel nélkül parlamenti képviselő) tagjainak az ellenzékkel, a kettő teljes egyenlősége mellett (a többségi elv csak szavazáskor érvényesül, bizonyos korlátokkal). A kormányzás nyilvános.

Ezt ma sikerül a legegyszerűbben meghiúsítani, például avval, hogy ezer apró módosító indítványba temetik el a döntési procedúrát, amely követhetetlen. A jelentéktelen dolgok törvénybe emelése – és viszont – azt jelenti, hogy a silány kodifikációs munkát mondatról mondatra javítja a laikus Ország­gyűlés, amely újra ezernyi hibát gyárt, amelyet újra ki kell javítani. A képviselők oda se figyelve, auto­matikusan szavaznak előterjesztésekről, amelyeket a kormányhivatalok és a parlamenti bizottságok túlterhelt, fáradt, hozzá nem értő tisztviselői produkálnak nyelvtanilag hibás, rossz helyesírású, magyartalan és érthetetlen bekezdések tízezreiben. A lényeget „salátatörvények” apró betűs részei­be és miniszteri vagy kormányrendeletekbe bújtatják el, ahol néha – a képviselők megrökönyödésére – újságírók és NGO-k fedezik föl. A kormány fontos szándékait képviselői indítványokba rejti, amelyek nyilvános vitája minimális.

Az egyebekkel elfoglalt hatalmi központból áttekinthetetlen, illogikus, tehát betarthatatlan joganyag bugyog elő mocsárillatúan.

A választási rendszer nevetséges.

A „képviselő” a magyar köznyelvben szolgalelkű, korrupt hülyét jelent.

A „párt” fanatikus szektát és/vagy bűnszövetkezetet.

A „miniszter” bandavezért.

A közvélemény már csak a legdurvább, legbutább gorombaságokra és botrányokra figyel föl az Országházban. A valaha kiváló parlamenti debatter miniszterelnök pálinkával fűtött tömeggyűlésekre illő hordószónoklatokat tart az Országházban a tévékameráknak. Ellenzéki vetélytársai erre – ugyanezen a nívón – letolvajozzák és lehazugozzák, amire senki se figyel oda, mert ezt már mindenki adottnak veszi.

Az egésznek nincs jelentősége. Ez nem alkotmányos jogállam, ez nem parlament, ez nem politika.

Ez semmi.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.