Magyar Keresztapa

Egy vérbeli menedzsernek nem olyan nagy dolog ez az egész. Magyarország kicsiny piac, és bár van a BAT-nak egy a honlapján is olvasható szép etikai alapelve, ám minden piacnak megvan a maga – mondjuk úgy – geopolitikai realitása. Ennek ismerete pedig aranyat ér. A tudásé, amellyel boldogulni lehet, amely csak arra az országra jellemző. Hiszen például Magyarországon is működik a piac láthatatlan keze, csak itt a kézhez arc és név is tartozik. Orbánnak, Lázárnak, Rogánnak (a sor tetszés szerint folytatható) hívják.

A maguk módján ők is szabályozzák a keresletet és a kínálatot – e pontig a szerepük nagyjából megfelel a klasszikus közgazdaságtani alapfogalomnak –, majd afféle magyaros csavarral kimarkolnak belőle egy nekik tetsző darabot, amelynek a java része visszakerül a rendszer működtetésébe. Ennek csak egy része megy svájci számlákra, a javát vissza kell forgatniuk a pártállam működtetésébe, például az új kormánypárti napilapba. A becsatornázott dugilóvékból virul a párt, valamint a holdudvar cégei, a piac pedig készséggel igazodik a kormánypárti igényekhez.

Épülnek lakóparkok, pörög a kiskereskedelem, a vendéglátás, virul a GDP. Kis magyar sikertörténet, na ugye. Igaz, a kádári rendszer történetéből tudjuk, hogy a hosszú távú piaci hatás, a folyamatos kontraszelekció okozta versenyképtelenség csak jóval később jelentkezik, de akkor rendszerkrízisként. Persze a BAT is csak egy alkalmazkodásra programozott pénztömeg. A világcég pár éve még csuklás nélkül vitt gyárat Észak-Koreába is.