Szép is az, amikor a hazai közgazdaság-tudomány erkölcsi magaslatai találkoznak, és nemes szellemi küzdelmet vívnak a Pareto-hatékonysággal működő Magyarország megteremtéséért. Lehet, hogy a magyar boksz Kovács Kokó István szerint a mélyben van, de van remény, amíg Matolcsy Unortodox György összecsaphat Róna Devizahitelmentő Péterrel.

Újraértékeljük a csatákat, látjuk, hogyan borítja meg az elmét a pénz, a hatalom

Van abban is báj, amikor az a Matolcsy-féle jegybanki csapat, amely bő egy éve még azért bírálta az elődöket, mert túl nagy volt a cafeteriakeret, most évi 1,9 milliárd forinttal költ többet elődeinél (miközben ezenfelül még egy soha nem látott méretű, hatmilliárdos reklámhadjárattal is népszerűsíti remek, de a gazdaságot kevéssé élénkítő programját).

Önmagában botrány, hogy ezt elfedi az ingatlanvásárlási panama, amelynek egyelőre csak nagyon kis szeletét látjuk. Ennek csak egyik alfejezete, hogy a nyilvánosságot nem túl jól használó, de annál jobban kedvelő jegybankelnök egymás után dobálja unortodox közleményeit, tulajdonképpen mindenkit fenyegetve és vádolva, aki rosszat mondott róla.

Ha a volt titkárnő olvashatatlanul gyermeteg könyvéből nem derült volna ki feketén-fehéren, hogy az állandóan csatákat vívó elnök világképe milyen mértékben torzult el, ezekből a közlésekből bizton rájöhettünk volna.

A mindig is az érdekes kommunikációs megoldásairól híres Matolcsy eddig is előszeretettel személyeskedett hivatalos közlésekben (dicsőség azon kollégáknak, akiket név szerint említett már közleményben), de az ingatlanbotrány kapcsán új fejezetet nyitott.

A történet ott kezdődött, hogy a jegybank felügyelőbizottságának szokásos éves jelentéséből derült ki: az MNB 90 milliárdot áldozna ingatlanvásárlásokra (miközben további 40-et egyéb programokra, évi 600 milliót pedig adományozásra).

A titkolt programban még vásároltak is – de nem tudjuk, mit, mennyiért, és ki döntött erről. Az MNB a kritikákra reagálva három közleményt adott ki. Az egyikben részben azt közli, hogy semmi közünk a programjaihoz, mert nem költségvetési pénzt költ (nonszensz), a részleteket közlő médiumot és közvetve a tulajdonosát fenyegeti (az Index hírére úgy reagál, hogy a tulajdonos érdekeltségében lévő FHB bírságát emlegeti). A másikban az ügyletek miatt feljelentést tévő politikust jelenti fel. A harmadikban a felügyelőbizottsági tag Róna Pétert küldi el melegebb éghajlatra, mondván: ő volt az, aki az érdekes ügyletekről szivárogtatott, mert bosszút állt, mivel az ő felkínált ingatlanja nem lett része a programnak.

És ezen a ponton hinni kezdünk. Újraértékeljük a csatákat, látjuk, hogyan borítja meg az elmét a pénz, a hatalom. Tudtuk, hogy így megy, de eddig senki sem volt olyan unortodox, hogy közleményben tegye nyilvánossá.

Köszönjük, elnök úr! Ön megtette a kötelességét. Ön is távozhat.