Amikor végigloholtam egy napom, és csapzottan, holtfáradtan rogyok össze, és már semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy ezt a napot is túléltem, bevillan az alábbi kép. Álom vagy valóság? – az ébrenlét határán lebegve magam sem tudom.
A mai modern nő kész időzsonglőr. Még reggeli kávéját szürcsöli, melyet csakis a legjobb kávébabból szemenként válogattak – és ha egyáltalán édesíti, azt is nyírfacukorral teszi –, amikor már gondolataiban a napi ruhatárát állítja össze. A gondosan összepasszintott darabokat a fitneszmagvakból kevert üde reggelijét követő frissítő zuhany után veszi majd fel.
Remek együtteseit – melyek jobbnál jobb akciókon, villámgyorsan kerülnek beszerzésre – megfelelő kiegészítőkkel köríti, majd nőies autójával végigvágtat a városon. Először a gyerekeit viszi el tanintézményeikbe, majd a hírekből tájékozódik. Nem, ő nem ül dugóban, kerülő utakat választ, feltalálja magát, bravúrosan vezet, és a tűsarkúja sem akad be soha a pedálba. A tömegközlekedést pedig messziről kerüli. Lendületesen robotol egész nap – elbűvölve főnökét, munkatársait és ügyfeleit. Nem izzad (semmi kipárolgás), körömlakkja soha nem sérül a billentyűk ütemes kopogtatása során, és a sminkjét sem kell napjában többször igazítania. Időben elfogyasztott, kalóriaszegény ebédjétől nem érzi magát kecskének, édességre, nassolásra soha nem vágyik. Azért néhány baráti csevejt ebédidőben megejt.
