A tágabban értelmezett kultúra területén a Makovecz-műegylet monopolhelyzetbe hozása óta egy fillér sem juthat a nemzeti együttműködés ellenségeinek. Mindegy, hogy alternatív színházról, emberi jogi irodalmat publikáló könyvkiadóról vagy „nemzetietlen" (értsd: jelző nélküli) rockzenekarról van szó:
aki nem Fekete György – azaz végső soron Orbán Viktor – kottájából énekel, az ne az adófizetőktől várja a gázsit.
A sportban a taofelajánlásokat osztják hasonló logika szerint: a sportfinanszírozásban üzletet látó cégek többsége valamiért a felcsúti fociakadémián szereti elkölteni a pénzét – 2011 óta 11 milliárd forintot kapott az Orbán-közeli telekre edzőközpontot építő alapítvány, amelynek csapatát meccsenként átlag 1500 ember nézi. Ellenben az egyetlen, nemzetközi léptékben is látható táborral rendelkező klub, a Fradi e tekintetben a fasorban sincs, viszont dobogós Seszták miniszter csapata, a Várda SE, és az élbolyban van a Tállai adóállamtitkár szimpátiáját élvező Mezőkövesd Zsóry is. Korrupcióról szó sem lehet, ezek átgondolt döntések – amint a nép ajka olyan bölcsen mondja: ki mint vet, úgy arat.
Miközben a Fidesz-környezetre így ömlik a pénz, a valóságos környezetvédelemre egyáltalán nem költenek. A kifejezést is törölték a szótárból, a zöldek éhen haltak, vagy külföldi adományokból tengődnek. A civil szféra pénzügyeit is egyirányúvá alakították, mióta a CÖF-ös érdekkör maga alá gyűrte és narancsszínűre festette a térfelet.
Ebbe az idilli képbe rondítottak bele a norvégok, akik tízmilliárdokat fizetnek nekünk, és a jelzett summa tizedéből nem átallottak egy civil támogatási programot működtetni, ráadásul magukra az érintett szervezetekre bízva a pénzosztást. Meg is kapták, amit érdemeltek: voltak ők a kormány kommunikációjában pártfüggő, szélhámos gittegylet (reméljük, a CÖF-nél minden alkalommal hangosan csuklottak, amikor ezt a szép szókapcsolatot valaki kimondta), sikkasztók, uzsorások, természetesen anélkül, hogy a velük szemben megfogalmazott vádak közül akár egy felet is sikerült volna bárkinek bebizonyítani. Közben pedig hiába a könnyen felismerhető bűntanyák, ahol sem a pártkötődést, sem a szélhámosság egyéb nyomait nem kell nagyítóval keresgélni – továbbmegyünk: egy közepes képességű ügyész jó eséllyel a pénzmosástól a hűtlen kezelésig tucatnyi deliktumot begyűjthetne bármelyik dolgos hétköznapon –, még az esélye sem merült fel soha, hogy valaki vizsgálódni merne.
A norvég alap civiljei (valószínűleg azért, hogy a vegzatúra miatt befagyasztott északi 40 milliárd valahogy kiolvadjon) most mentesültek a légből kapott minősítések káros konzekvenciái alól, de csak átmenetileg. A helyükben már most szorgalmasan tanulmányoznánk a putyini Oroszország civilpolitikáját: a NER is slampos ugyan, de ha pénzről, hatalomról, befolyásról van szó, szintén nem ismeri a tréfát.
