S akkor már nyilván abból az alapállásból esett meg ez – lásd még: az elmúlt évek, khm, rugalmas paragrafuskezelése –, amilyen szituációt az örökzöldnek tetsző A tanú című filmben is láttunk. Tudják, amikor a biztos ítélet tudatában Virág elvtárs azt javasolja Pelikán elvtársnak, hogy frissítse fel a vallomását, ám utóbbi az elé tett irathalmaz láttán kissé hátrahőköl:
– Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet.
A különbség az, hogy azon a jeleneten röhögtünk, az aktuális képsorok láttán pedig azon tűnődünk, van-e határa az effajta, határ nélküli hatalomgyakorlásnak. Nem mondom, az is egy koncepció, hogy „add ide, mert az enyém", illetve „elveszem, mert az enyém", csak éppenséggel a legszimplifikáltabb gondolatok mentén sem merném azt kijelenteni, hogy ez megegyezne azokkal a magasröptű kijelentésekkel, amelyek Magyarország állampolgárai kapcsán hangzanak el/olvashatók rendre. Speciel: hogy a magyar emberek „ezt" akarják; „erre" adtak felhatalmazást.
Alkalmilag egy – ki tudja, pontosan milyen okból – felrúgott kollégiumi barátság, mi több, szövetség fajult odáig (több lépcsőben), hogy az ország szeme láttára komplett bábszínházat vetítenek elénk: te aljas Simicska Lajos, hát fogsz te itt szórakozni velünk a jó huszonöt éves szerződéseddel! Amivel persze korántsem azt szeretném állítani, hogy a szóban forgó vállalkozó – kilencvenes években fellendülő, a második Orbán-kormány megalakulása után egy cikluson át csodálatosan szárnyaló – karrierje példaértékűnek tekintendő; csupán annyit jegyeznék meg, ez így is, úgy is az úgynevezett Balkán legalja. (Felkészülne publicisztikailag: a Kovács Ákos-sztoriból útjára induló, kvázi párhuzamos történet.)
S most mondanám, hogy jó érzésű polgár legszívesebben kifejelné az ablaküveget attól, hogy az ország sorsa, közpénzek, tenderek fókuszáltsága, hirdetőoszlopok állapota, reklámozók élete ilyen-olyan viszonyrendszerek alkalmi hőfokától függ, csak – attól tartok – ilyesféle konklúziókkal már nem mondanék semmit.
Jelen helyzetben csupán egyet remélhetek: konkrétan azt, hogy a közvetlen életünket befolyásoló projektek ügyében összeveszés, ajtócsapkodás, gecizés több nem nagyon lesz.
Jut eszembe.
Lőrinc, önnél minden oké?
