Ma csak a Jobbik

Ideje fölismerni, hogy nem arról van szó: tömegek reménykednek abban, a Jobbik gettót emel végre a Káli-medencébe, aztán cigányokkal zsúfolt repülőket küld Indiába. Lehet tehát tovább kutatni a jobbikos testeken föllelhető nácigyanús tetoválások után, ám e vizsgálatok eredménye láthatóan teljes mértékben hidegen hagyja a választói közösség nagyobbik részét.

A Jobbik győzelme és stabil második helye a népszerűségi listán ugyanis annak a következménye, amit idehaza a politikával tettek. Hogy megpróbálták elhitetni, túl bonyolult. Hogy csak a szakértők játszótere. Hogy nem lehet újragondolni, amit egyszer megtanultunk. Hogy az embereket amúgy sem érdeklik a közös ügyek. És mindeközben ezúttal az a Rig Lajos nyert, aki kulcsfigurája volt a „kórházvédelemi mozgalomnak”, harcolt a helyi közösségért. Sikere már csak ezért sem azt jelzi, hogy a polgárok az ordas eszmékre harapnak. Nem szólva arról, hogy épp a jobbikos cukiskodás időszakában ért révbe. A tapolcai választók többsége azt üzente: nem tart a Jobbiktól. Azaz számukra ez ma egy párt, amelyikről elhiszik, hogy nem lop, ismeri a problémáikat, miközben érthető nyelven beszél.

Hogy az útja a semmibe vezet, az én igazságom is. De ezzel Tapolca környékén ma kisebbségbe szorulok. Miként bizonnyal Borsod, Szabolcs, Békés vagy Baranya megyében is. A Facebook ugyanis eltakarja a valóságot, a környezetünkben nem láthatók ignorálása vakká tesz. Csak ezért tűnhet úgy, hogy például az emlékezetpolitikai viták relevánsabbak a társadalom számára, mint az alsó középosztály szétcsúszása, a komplett ifjú nemzedéket fojtogató munkanélküliség vagy a Londonba menekülő szakmunkás pizzafutárok. Márpedig nem kis részben emiatt az érzéketlenség miatt lett a Jobbik az egyetlen remény sokaknak, akik kilátástalanságban élnek.

Ezért van ma sok hely Magyarországon, ahol már nincs más, csak a Jobbik.