Nem szeretnék most az imperialisták helyében lenni. Nem elég, hogy kiadtuk a jelszót, nálunk lett visszamenőlegesen elvett végkielégítés meg igazságos nyugdíjrendszer is. Az osztrákok bezzeg csak most szembesülnek azzal, hogy a jegybankoknál luxusfizetések vannak – na jó, egy kicsit másképp van ez ott, de a széles tömegek ezt úgyse nagyon értik. Itthon legalábbis biztos nem.
Az, hogy Ausztriában épp most felezik meg a volt jegybankelnökök nyugdíját, kimeríthetetlen, örök témaforrás. Egy másik lapnál, egy másik hazai jegybankelnököt már biztos szétszedtek volna ennek kapcsán egy másik korban, de mi legyünk elegánsak. Annak ugyanis vajmi kevés köze van Matolcsy fizetéséhez (és egyéb juttatásaihoz), hogy tízmillió forintnak megfelelő öregségi juttatást vesznek fel azok, akik Ausztriában korábban ugyanazt a széket foglalták el, mint ő most Magyarországon. A sógoréknál mindenféle állami hivatalnokok élvezhettek kiváltságokat, és ott emiatt eléggé nagy a balhé – mondjuk úgy bő tíz éve. Így aztán az ottani havi tízmillió forintot elérő nyugdíjakat rohamtempóban, az alkotmánybíróság határozatainak megfelelve, néhány év alatt megfelezik. Egy kvázi plafon bevezetésével úgy ötmillió forintban korlátozzák a kézhez kapható időskori ellátások összegét.
Mi azonban ennél sokkal előrébb járunk. Nálunk ugyanis épp kivezették a nyugdíjplafon eddig működő intézményét. Ez az intézkedés pont ugyanúgy pillanatnyi problémákat oldott meg, és óriási gondokat okozhat hosszú távon, ahogyan történt ez a magánkasszák lenyúlásával. Pótolták a költségvetésben tátongó űrt, ám az állam ezzel kötelezettséget vállalt a majdani fizetésre. Ennek eredőjeként már csak az is háromszázalékos hiányt okoz a büdzsében pár évtizeden belül, ha minden nyugdíjas megkapja a járandóságát. A nyugdíjplafon tavalyi eltörlésével is jön a lóvé (a legnagyobb jövedelmek után is kell járulékot fizetni), de ellátás is jár majd minden befizetett fillér után.
