Luxusjobboldal

Akik az itt élőktől beszedett pénz közelébe jutnak, a lehető legszemérmetlenebbül elverik azt saját jólétükre. A legmenőbb verda, a legdrágább szőnyeg, házistadion, házivonat. Nem titkolják, az orrunkba túrják, nesze, megtehetem. Szabályos.

A magyar választók mindezt mélabúval fogadják. Talán azért, mert – Hofival – úgy tartják: csak még éhesebbek jönnek. Ezt hazudjuk „politikai nyugalomnak”. A másik érv, hogy „a szocik is loptak”. A harmadik, hogy „azért egy államtitkárnak legyen má’ egy kocsija meg egy irodája”.

Mind gyökeres tévedés. A Fidesz pontosan addig tágítja a határokat, amíg el nem kergetik. Ha rezsizéssel meg migránsozással nő a népszerűségük, még szemérmetlenebbek lesznek ezen a téren. Biztosan találnak majd egy 280 ezernél drágább lábtörlőt is. És megveszik maguknak, hogy aztán egy gyors selejtezéssel valami ibizai nyaralóba kerüljön.

Ezen az áron a politikai nyugalom csak kábulat.

Mert hát semmilyen államtitkárnak ne legyen semmilyen ­A8-asa. Akkor sem, ha azzal fenyeget, hogy enélkül húz a magánszférába. Nemcsak ő, de az egész pere­putty hetedíziglen rászervült az állami emlőre, és nem ereszti, ha mégis, akkor se, visszaoldalog. Emlékezzünk a hatalomból kiesettek keserves sirámaira: végzetesen idegenné váltak abban a világban, ahol minden egyes fillért tíz körömmel kell kikaparni.

Aki lop tőlünk, azt márpedig el kell küldeni. A hatalmon lévők lopásait semmiben nem menti az, hogy az elődök is ezt tették. Aki már lopott – hatalmon vagy azon kívül –, annak szintén ne legyen kegyelem. A viszonylag tiszta múlt a választási győzelem egyik elengedhetetlen feltétele. Ha csalódunk, kuka. Egész addig, amíg egy többé-kevésbé becsületes csapat meg nem ragad. Magyarországnak ehhez válságokon kell átesnie. De ez jobb megoldás minden másnál.

Hofival élve: nem hiszem el, hogy nem hessegethetjük el a húsunkról a legyeket.