galéria megtekintése

Lőtávolban

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) elnöke megkapta az Év Nemzetközi Törvényhozója nevű rangos vadászati díjat az amerikai székhelyű vadászati világszervezet (SCI) Las Vegas-i konvencióján.

Ez az elismerés vadászati berkekben nagy megbecsülésnek örvend. A különféle nemzeti és nemzetközi vadászati szervezetek már régóta fáradoznak azon, hogy növeljék társadalmi elfogadottságukat. Igyekeznek olyan látszatot kelteni, hogy számukra ma már nem a vadászat az elsődleges vonzerő, hanem a vadfajok élőhelyeinek és populációinak védelme. Sajnos nem egy esetben kilóg a lóláb. A magyar vadászati szakmai és érdekvédelmi szervezetek, mint az OMVV és társszerve, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) esetében sincs ez másképp.

Semjén elnök úr már 2011-ben is a nevét adta ahhoz a kezdeményezéshez, hogy elhagyva mindenfajta szakmai és társadalmi párbeszédet, védett állatok sokasága kerüljön fel a vadászható fajok hazai listájára. A vadászati körök e régi törekvése főleg ragadozómadár- és emlősfajokat érintene, hiszen ezek úgymond „pusztítják a haszonvadat", ti. azokat a vadfajokat, amelyek elejtése megítélésük szerint kizárólag a vadászok joga. A botrány hatására akkor kénytelenek voltak visszakozt fújni, de 2012-ben olyan megállapodás született a kérdéses fajok jövőbeni megítélésére, amelyben egyértelműen a vadászati érdekek dominálnak. E megállapodáscsomag szerint 2017-ben kell a bevont kutatóknak előállniuk a farbával, hogy mely fajok természetvédelmi oltalmát tartják feleslegesnek. Hiába volt olyan kezdeményezés, hogy ebbe a munkába sokkal szélesebb szakmai és társadalmi kört vonjanak be, az érintett szaktárca erre nem mutatott hajlandóságot.

 

Így hát gyanítható, nem lesz meglepetés majd a 2017-es állásfoglalásuk, és Semjén botrányos 2011-es levelében szereplő fajok zömére kiadják majd a lövési engedélyt. A ragadozók vonatkozásában erre meg is alkották a „ragadozó-gazdálkodás" fogalmát, ami fából vaskarika, olyan elkötelezett vadászok műve, akik anno javaslatot tettek ragadozóink vadászhatóvá tételére. Akik 2011-ben már meghozták az ítéletet, azok teszik majd rá a pontot 2017-ben.

A vadászati fórumokon és a szaksajtóban mást sem olvasunk, mint hogy mennyire elkötelezettek a fenntartható gazdálkodás, az élőhelyvédelem és az élőhelyfejlesztés tekintetében. De ha ez tényleg így lenne, akkor ebben a szellemben léptek volna föl a kormány és az államirányítás meghatározó szereplői ellen a nemzeti parkok földjeinek védelmében. Hiszen évtizedek óta féltve őrzött élőhelyek tönkretétele zajlik a szemünk előtt. De erről egy szavuk sem volt. Mint ahogy arról sincs, hogy a környezet- és természetvédelmi főfelügyelőséget is beolvasztják a minisztériumi struktúrába. Hogy hová és milyen jogosítványokkal, még nem tudni, de azt igen, hogy a hazai természetvédelem ezzel akár teljesen el is lehetetlenülhet. Pedig – elméletileg legalábbis – a vadászok érdeke is lenne az erős zöldszakirányítás, már ha valóban elkötelezettjei a természetvédelmi és ökológiai érdekek érvényesülésének.

De éppen nem erre utal az a vadászati szervek által erőltetett elképzelés sem, hogy lőhetővé tegyék a fenyőrigót, a vadgerlét, a fürjet és – példa nélkül állóan tavasszal – az erdei szalonkát. És vajon milyen ökológiai megfontolást tükröz az a törekvés, hogy kizárólag vadászat céljából telepítsenek be nálunk soha nem élő vadfajokat (elsősorban madarakat: vadpulykát, királyfácánt, vörös foglyot, szirtifoglyot)? Ezek szaporításával bizony olyan, ma még megjósolhatatlan változásokat indítanának el, amelynek az őshonos faunánkra nézve visszafordíthatatlan hatása is lehet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.