Próbáljuk meg civilizált nyelvi formába önteni felháborodásunkat, mert nem mindenki miniszterelnök, hogy összevissza beszélhessen! Hogy az ördögbe létezik, hogy évek óta ezer forrásból érkezik a figyelmeztetés, de a magyar kormányfő makacsul nem hajlandó tudomást venni róla? Mit nem ért azon, hogy az Európai Unió többek közt szolidaritáson alapuló értékközösség? Hát nincs tisztában azzal, hogy Európa – vele vagy nélküle, de ha kell, akár ellene is – meg fogja oldani a gondjait, mert nincs más választása? Azt hiszi, az európaiak, ha meg is zavarta őket az egymás után érkező gazdasági és menekültválság, hajlandóak feladni elveiket és velük az álmaikat?
Ezen a ponton megoszlanak a vélemények. Van, aki azt állítja, hogy pontosan tudja Orbán, miről beszél, de kizárólag a napi politikai érdekeinek megfelelő kijelentéseket tesz, gondosan megválogatva a szavait. Mások szerint viszont bolond lukból bolond szél fú. Esetleg szervezzünk nemzeti konzultációt a válaszváltozatokról! Bár a kormányfői folytatás, miszerint „a magyarok mutatták a legnagyobb szolidaritást menekültügyben” meg az, hogy „mi európai módon viselkedünk” ezt részben talán feleslegessé is teszi.
A szokásos pénteki félóra a rádióban már megint a Fidesz menekültügyi mantráját ismételgette. A kormányfő részint lórúgásnak, részint gyomorszájra mért ütésnek minősítette az Európai Bizottság javaslatát, hogy a menekültek befogadását elutasító tagállamok fejenként negyedmillió euróért mondhassák a nemet. Ez az összeg viszont véletlenül éppen annyi, mint amennyi magyar államkötvény jegyzéséért cserébe bárkit hozzásegítünk az Európai Unióban való letelepedéshez, és nem bánjuk, ha aztán Németországban vagy Dániában talál hazára. A hasznot bezsebeli a magyar állam és a vele szimbiózisban élő offshore-hálózat. No, de attól, hogy mi ismeretlen embereket engedünk a német vagy a dán társadalom nyakára, nekik nem kéne elvenniük a magyaroktól azt a jogot, hogy megmondhassuk, kikkel kívánunk együtt élni! Különben is, mi csak sallereket és kokikat osztogattunk, ők meg jönnek rögtön a lórúgással...
