Lassan haladt a kis utcában a viharvert piros autó, s minden buckánál nagyot zörrent a mögé csatolt utánfutó. Már ha utánfutónak lehet nevezni egy OSB-lapokból összetákolt, tyúkketrecdróttal körbekerített valamit, aminek legalább a négy kereke megvan. (Zárójelben: sosem gondolkodtam el azon, mit jelent az OSB, ha már mindenáron találgatni kell, akkor az Otromba Stílustalan Bútorlap összetételre tippeltem volna elsőként. De aztán megtaláltam persze, hogy az angol Oriented Strand Board rövidítését vettük át, ami szabad fordításban irányított szálelrendezésű lapot jelent. S van még az Ordo Sancti Benedicti. Ami egy másik OSB. Emelkedettebb.)
A gyanúsan lassan haladó autókat erős közfigyelem övezi most mifelénk, miután május elsején, épp a munka ünnepén, eleddig ismeretlen tettesek végigrabolták a fél utcát. Volt, ahonnan női széldzsekit és egy sarokcsiszolót emeltek el, máshol viszont aranyba markoltak, legalábbis első ránézésre. Mert másodikra majd kiderül – ha máshol nem, a zaciban –, hogy mutatós bizsuk büszke birtokosai lettek, így jár, akit elvakít a csillogás.
Most többször fordul a rendőrjárőr, s gyorsabban lebbennek a függönyök, ha autógumik tompa csürüszkölése hallatszik, s a traktoros is többet néz a távolba, mielőtt kaptatni kezd felfelé a dombtetőn. Mintha a kutyák is úgy éreznék, jobban kell most összpontosítani mindenre, ami szokatlan, hangosabban ugatnak, s tovább, mint az „esemény” előtt tették volt.
