A nézőpontunk és a helyzetünk megváltoztatásával új dolgokat fedezhetünk fel. Jo Nesbo persze bátran írhat ilyesmit. Ott fenn északon minden lehet, meg annak az ellenkezője. De itt lenn délen, a gyoda és a famennyezetes stadionok világában azért szűkebb a gondolati tér. Eme atyailag gondolatvezérelt tájon szinte kivitelezhetetlen a fenti mozdulatsor.
Baán László szerint például bugyutaság lenne a múzeumi negyedet, amelynek ő a miniszteri biztosa, áttolni a Nyugati pályaudvar mögé. S tényleg. Óriási ostobaság lenne. Így például elszállítanák onnan azt a sok ezer köbméter szennyezett földet, ami most ott hever a város közepén. Felszámolnának egy, a városszövetbe ékelődött rozsdazónát, hogy a helyét köz- és üzleti célú épületek, park, játszótér foglalja el.
Talán egyszer még ablakot is nyithatnának a környéken élők anélkül, hogy közvetlenül a fülükbe harsognák, mikor indul személyvonat Vácra. Ne adj isten, még Demján Sándor egyik cége is jól járna, pedig ilyen ezzel a kormánnyal még nem fordult elő. Méghogy közpénzzel tömni magánzsebeket! A másik Demján-projektre, a Művészetek Palotájára annak idején is milyen csúnyán ráfizettek. Ja, hogy most a kongresszusi központ kapcsán is vele üzletelnek? Az most nem tartozik ide.
