galéria megtekintése

Liget Budapest Projekt, de milyen áron? – „Levél” György Péternek

A kiemelt jelentőségű, Baán László által jegyzett Liget Budapest Projekt körüli események az elmúlt két hétben drámai fordulatot vettek. Adódik a kérdés, hogy a társadalmi vita hiányáról és az események eldurvulásáról vajon a parkjukat, emlékeiket, közös terüket féltő békés, vagy éppen feldühödött állampolgárok vagy a miniszteri biztos tehet-e? Ahogyan itt az ideje néhány kérdést feltenni azoknak az értelmiségieknek is, akik ez év márciusában nevükkel támogatták ezt a projektet (petíció a Liget Budapest mellett), de azóta nem hallottunk felőlük, és hallgatásuk az aktivistákkal szembeni, számos esetben törvények felett álló intézkedések közepette egyre hangosabb.

Önmagában a múzeumi negyed elképzelése lehetne akár egy előremutató, kortárs gondolat is. Nyilvánvalóan fontosak azok az értékek, amelyek egy ilyen komplexum felállításával megvalósulnának, és vitán felül áll, hogy rengeteg szakmai érvet lehet felhozni a létjogosultsága mellett. Nem is erről folyik az elharapózott vita, hanem arról, hogy hol legyen, milyen áron, és ennek az árát ki fizesse meg.

Az egyik fő támogató György Péter esztéta, akinek szemei előtt az egyesült államokbeli és németországi példák lebegnek. György Péter, aki régóta jelentős, integratív nemzeti kulturális intézményekben gondolkodik, 2016. június 10-én az Élet és Irodalomban megjelent írásában abban bízott, hogy a demokratikus párbeszédre még mindig van lehetőség. A Liget Budapest Projekt esetében viszont, ha valami hiányzik, az éppen ez utóbbi. A „projektgazdák" által odarendelt „biztonságiak" éppen a közös kulturális emlékezet és a kívánatos erkölcsi rend tagadásának jegyében léptek és lépnek fel azóta is. S éppen György Péter történelemmel és emlékezettel foglalkozó munkásságából szembesülhetünk a már régi tanulsággal: ilyen áron nem lehet keresztülhazudni magunkat az igazsághoz.

 

A György által említett, fejlett és demokratikus eljárásokban, illetve arra épülő intézményrendszerekben gondolkodó, illetve működő országok példái sajnálatos módon azonban nem ültethetők át a mai magyar gyakorlatra. Aki ma Magyarországon egy ilyen hatalmas és aggasztóan átláthatatlan beruházást végig szeretne vinni, annak számolnia kell a mérhetetlen korrupcióban való részvétellel, egy politikai gondolkodás és kultúrapolitika közvetett igazolásával, azzal, hogy adott esetben akaratán kívül is az „illiberális" demokrácia eszközrendszerét támogatja. Mert a hatalom részéről más (el)intézési mód a Liget Budapest Projekttel kapcsolatban nem mutatkozik.

A könyveknek megvan a maguk sorsa - tanítja megint György Péter. Az intézményeknek is sorsuk van. Keletkezésük körülményei nem választhatók el mindattól, ami később megvalósulhat belőlük. Nem véletlen, hogy a berlini holokauszt-emlékmű előkészítése - az első pályázatoktól az építés kezdetéig - öt évet vett igénybe: széleskörű társadalmi és politikai vita előzte meg a megvalósítást, és bár Berlinben egy főre 33 négyzetméter zöld felület jut, szemben a budapesti, tovább csökkenő öttel, fel sem merült, hogy az emlékművet egy park rovására építsék meg.

A Városligetbe, Európa egyik első közparkjába megálmodott múzeumi negyed, ezen a vitán még nem ment keresztül. S napról napra aggasztóbb jelenséggel szembesülnek, akik a párbeszédre vágynak. Joggal mondhatjuk a kialakult helyzet alapján, hogy a projektet megálmodók csak olyan eszközökkel tudják átvinni a társadalmon az elképzeléseiket, ami nagyban megkérdőjelezi mindazokat az értékeket, amelyeket a születendő intézmény közvetíteni tudna.

Az egyik és ma talán legfontosabb érték, amelyet e koncepció oltárán fel kellene áldozni, az maga a demokrácia. A Ligetvédőket érő antidemokratikus és túlzó rendőri fellépés, a különvéleményüket vállaló állampolgárok megfélemlítését és lejáratását célzó kampány, az erőszakba át-átcsapó intézkedések árán megvalósuló beruházás innentől visszavonhatatlanul politikai kontextusba helyezi az egész projektet, és éppúgy lehetetlen lesz kilépni majd ebből a kontextusból, mint a Nemzeti Színház esetében. Ezt csak fokozza az állami megrendeléseket övező sorozatos és elkerülhetetlen korrupció, és felsejlik a kegyosztó tenyeréből etetett értelmiségi rémképe is - holott ez György Péter esetében különösen igazságtalan lenne.

A másik nagy értékkonfliktus látszólag a kultúra - ezen belül is a magas kultúra - és a környezeti értékek között húzódik. Ezt a látszólagos konfliktust maga a helyválasztás és a Liget Budapest Projekt korábbi kommunikációja generálta. A múlt heti közvélemény-kutatások is bizonyították, hogy a Városliget fáit és közpark jellegét féltők és Baán László csak egy dologban nem értenek egyet, ez pedig a múzeumi negyed elhelyezése. Itt két, értékrendileg valóban eltérő, ám eddigi természetes szövetségesként viselkedő szubkultúrát sikerült egymással szembe állítani, és ilyen értelemben, ha úgy tetszik, ez sokkal inkább egy generációs és politikai értékrendbeli konfliktus. A Városliget mint közpark, azon kevés zöld közterület egyike, ahova azok is kényelmesen eljutnak, akiknek nincs pénzük nyaralásra, utazásra, de esetleg még kirándulásra sem a környékbeli hegyekbe. A Városliget mint múzeumi és turisztikai negyed, kávézókkal, drága múzeumokkal, fizetős parkolókkal és gyeptéglás cserjés zöldfelületekkel nem csak közpark jellegében kérdőjelezhető meg, de egy egészen más társadalmi osztálynak készül, ha tetszik, ha nem.

Ezek fényében kérdezzük most György Pétert, és mindazokat, akik márciusban nevüket adták a Liget Budapest Projekthez: vajon szükséges konfliktusok-e ezek egy modern múzeumi negyed létrehozásakor vagy sem, felül lehet-e emelkedni a napi „illiberalizmusokon" egy számukra szakmailag fontos projekt esetében? Vajon mi az a megkerülhetetlen kulturális és várostervezési ok, ami miatt a múzeumi negyedet csak a Városligetben lehetne létrehozni? Vajon nem az lenne-e a helyes megoldás, ha a Városliget megújított zöldterületei megmaradnának a „népnek", és a múzeumi negyed pedig úgy jönne létre, hogy a folyamat során nem erodálódna tovább az, ami még megmaradt a magyar demokráciából és a társadalmi igazságosságból?

Böcskei Balázs politológus

Vay Márton környezetvédő

A szerzők a szöveget György Péter cikkének megjelenése előtt juttatták el szerkesztőségünkbe.

György Péter válasza

Kedves Böcskei Balázs és Vay Márton, Köszönöm írásukat, s remélem nem okozok csalódást rövid válaszommal.

Ami aggodalmaik az aktuális eseményekhez köthető részét illeti, azokra talán válaszként szolgál a mai NOL-on megjelent szöveg: a Pár mondat az erőszakról.

Mindezen túl, azonban ma sem tudnék mást írni, amint amit az Élet és Irodalomban lezajlott vita során, május 6-án, illetve június 10-én kifejthettem. (A múzeumi rendszer szétesése, a múzeumi negyed: egy lehetséges értelmezés, illetve A múzeumi negyed, vita a léptékről, és az idő hatalmáról. )

Őszinte hívük,

György Péter

Kapcsolódó cikkek

Pár mondat az erőszakról

.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.