Demokratikus találmányunk, a népszerűségnek örvendő nemzeti konzultáció nem csupán a közvélekedés szakszerű indikátora, nemcsak egy zseniálisan irányított hangulat(keltő)jelentés, enyhén költséges, de kiváló hivatkozási alap mindenféle kormányzati szándékra. Elvitathatatlan tudatos értelme és érdeme mellett még a nem tervezett mellékhatásai is a közjó szolgálatában állnak. Alkalmas arra, hogy notórius szemetelőket segítsen fülön csípni, megbüntetni, hogy legközelebb ne az erdei árkokba borítsák ki a kukájukat, hanem húzzák csak ki szépen a házuk elé, és fizessenek érte, vagy az ingyenes hulladékudvarokba fuvarozzák ki a szemetet.
A Pápa melletti Takácsi település szemfüles polgárőrei rendszeresen kutatják a titokban, illegálisan lerakott szemetet az erdőkben, a mellékutakon, a mezőgazdasági árokpartokon, s a társadalmi munkában eltöltött dolgos óráikat egyszer csak nem mindennapi siker koronázta. Megakadt a szemük egy szemétkupacon, utánfutónyi háztartási hulladékon, amelyet rögvest vizsgálat tárgyává tettek, hátha találnak benne az elkövetőre utaló azonosító jelet.
És a polgárőröknek szerencséjük volt. A papírkupacból előkerült egy pontosan megcímzett levél, mely feltehetőleg az elkövetőnek szólt. Ez a boríték bontatlan volt, feladója pedig nem más, mint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, aki személyre szabott írásban akarta kipuhatolni népe véleményét, nehogy kormányzása során olyant kövessen el, ami nem találkozik maradéktalanul választói akaratával.
