Varga Mihálynak hála immár nem egyszerű közhely, hanem vérbő valóság a kilencvenes évek mondása, amely szerint ebben az országban még a levegővételt is megadóztatják egyszer. Ha másra nem, hát arra jó a kormány internetadó-előterjesztése, hogy a politikai és kommunikációs agytrösztök lássák: bármilyen magasra is emelték már a magyar emberek ingerküszöbét, bármily fásult is legyen a nép a nehéz körülmények, a hiteltelen politikusok, a mindennapi életet nehezítő állam és a következmények nélküliség (nem pusztán) látszata miatt, vannak még ügyek, amelyek alkalmasak a mozgósításra, az egység kovácsolására.
De arra is jó ez a helyzet, hogy a Fidesz vezetői rádöbbenjenek: bár maguk sem hittek az internet fontosságában – legalábbis erre utal az elmúlt négy év kormányzása –, az emberek számára az nagyon is fontos. Diákoknak, vállalkozóknak, tudósoknak, munkásoknak, sőt még a politikusoknak is. Az internet ugyanis egyszerre testesíti meg azt, amit ma a politika sem tud biztosítani Magyarországnak: a jobb életminőséget, a szabadságot, sőt még a szórakozást is. Az internet elfedi mindezek hiányát, az általa igénybe vehető szolgáltatások sokasága ezért lassan olyan fontos, mint az éltető levegő.
Ezt megadóztatni – az az igazi rezsinövelés, Magyarország cinikus visszafordítása a fejlődés útján. Szomorú, hogy akárhányszor is parolázott a miniszterelnök a legnagyobb technológiai és távközlési cégek vezetőivel, a jelek szerint még nem jöttek rá arra, hogy Orbán álma, „Magyarország munkába állítása”, nem a gyártósorok mellett robotoló milliók, hanem a digitális gazdaságban szoftvert, mobilalkalmazásokat fejlesztő és jó ötleteket megvalósító vállalkozások által történik meg. Mintha nem érett volna meg a felfedezés, hogy az internet alkalmas Magyarország imázsának további építésére, míg az internetadó ugyanennek egy csapásra történő leépítésére szolgálhat csupán.
