galéria megtekintése

Lépések

7 komment

A szerk.

Mindenki előre tudott lépni 2015-ben Magyarországon, lelkendezett hétfő reggel a közmédiában Balog Zoltán, egészségügyért is felelős miniszter, hogy sikertörténetek sokaságát felskiccelve méltassa önmagát. Gyomorforgató cinizmusát a vakvéletlen tette teljessé. Épp azokban a percekben vizionált előrelépéseket az egészségügyben is, amikor hatvannégy orvos eljutott a tűréshatáráig, s kétségbeesett levelet tett közzé.

Legyinthetnek persze a Kocsis Máték, hogy megint csak a „libbancsok" panaszkodnak, jöhetnek a kormányzati csúsztatók a kormányfői orvosi fizetések álhíreivel, de ez nem változtat a valóságon.

Azon a valóságon, amelyben már nem csak a tisztességes megélhetés motiválja a kitelepülésre az orvosokat, hanem a szakmailag vállalható munkakörülmények magyarországi hiánya is. Amelyben százak, ezrek indulnak el egy fekete ruhás nővér nyomában , hogy a vezetők tudtára adják: rájuk omlik ez a minden eresztékében recsegő, ropogó rendszer. Ez az a valóság, amiben altatóorvosok mondanak fel, mert már nem bírják, nem merik elvégezni a munkájukat.

 

S itt jut el hatvannégy orvos odáig, hogy nem a minisztertől, az igazgatótól, a szakszervezettől kér segítséget, hanem a betegektől. Különös világ ez: mi tőlük, ők tőlünk várják a terápiát.

Most még csak azt kérik, e-mailekkel tiltakozzanak az emberek a működésképtelen, hálapénzre, önfeláldozásra, félelemre, szerencsére, kiszolgáltatottságra alapozott rendszer ellen. De meglehet, hamarosan már azt mondják: ez kevés, és akkor megindulnak. Ahogy Balog miniszter is mondta: lépésről, lépésre.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.